Talán a múlt a jövőm? -Pablo Gavi-

❶❻

Ezután beszaladtam a házba és bevágódtam az ágyamba.

Nem értem, hogy tudta ezt megtenni , főleg ezek után.
Ő is tudja, hogy mi rohadt jóban voltunk Sophival, de miután apuék összevesztek, mi is.
És nem is kicsit.
Pontosan tudja, hogy gyűlöljük egymást.
És ezt nem akárki miatt.
Miatta.
Ő miatta vesztünk össze, mert Sophinak annyira kellett Gavi.
De én nem engedtem, mert Gavi a legjobb barátom volt.
De nem.
Persze őt ez egy kicsit sem érdekelte, neki mindenáron az én legjobb barátom kellett.
Végül elköltözött ő is anyuval és azóta nem is láttam és nem is hallottam róla.

Erre Gavi összejött vele, szuper.
Tudhattam volna, hogy nemhiába ilyen segítőkész és kedves velem hirtelen.
Gondolom ő és Sophi is ezzel akar bosszút állni.

Na és Pedri?

Ő biztos tudott mindenről, de ő se szólt volna.
Gondolom egy-egy éjszakára ő is kölcsönkapja Sop-ot.

Az az aljas kis ...

Inkább kapcsolok valamit (gondoltam), de egyszerűen nem kötötte le a figyelmemet. Már nagyon rég voltam kint a pályán. Már szinte kiéheztem egy kis focira egyedül.
Kell is.
De még csak 1:00 van.
Mindegy, kimegyek legalább több időm lesz. Bárcsak ne mentem volna...

Amint kiértem hangokat hallottam, és persze Gaviét, amint a sziluettekből tökéletesen kivehető Pedrinek mondott valamit:

- Nem hiszem el.

Mondta nevetve.

- Azt hiszi, hogy ha tőle nem akarok semmit, akkor a pontosan ugyanolyan húgától igen.

Ez fájt, de jól is esett.
Legalább tudom mit gondol.
Tényleg ugyanolyan lennék, mint ő?
A húgom?
Aki csak rosszat akar és magára gondol?

Mindegy, legalább ezek szerint nincsenek együtt...