Talán a múlt a jövőm? -Pablo Gavi-

❷❶

- Neked meg mi bajod? Ha?

Kérdeztem nevetve.

- Nekem? Semmi!

Mondta Gavi tettetett izgatottsággal.

- Azt ne mondd, hogy belementél!

- Ha nem mentem volna bele, Pedrit hívta volna. . .és mindketten tudjuk, hogy vele rosszabbul jársz, mint velem.

- Az biztos. Kösz és bocs.

- Semmi gond, nem zavarsz!

Mondta miközben már fülig ért a mosolya.

- Ááá, én soha nem zavarok csak állandóan láb allatt leszek.

Nevettük el magunkat mind a ketten.
A stadionból kivezető út felé vettük az irányt, és közben csevegtünk mindenről is.

- Amúgy San, miért nem akartad, hogy Pedri elmondja a baleseted?

- Mert csak azt hallottam, hogy látni se akarsz, gyűlölsz tiszta szívedből és. . .

- És? . . .

- És, hogy van új legjobb lány barátod.

Mondtam nevetve.

- Ez most komoly?

Nevetett ő is.

- Hogy lett volna? Akkor még bíztam abban, hogy vissza jössz. Szóval nem is haragudtam rád! Kikérem magamnak!

Közben oda értünk az autóhoz. Gavi kinyitotta nekem az ajtót, majd ő is beszállt.
És már úton is voltunk Gavi házához.

- Ugye tudod, hogy én is mindig pont ilyen autót szerettem volna.

- Ahaaa. És?

- Azt is tudod, hogy jogsim is van.

- Nem vezetheted!

Mondta nevetve.