Miután átöltöztem a melegítő nacimba és a kis fehér toppomba le is mentem a fiúkhoz. Hát mit ne mondjak lehet nem ez volt a legjobb döntésem, mivel úgy megnéztek mint még senki.
De inkább Gavi, neki már rendesen elakadt a lélegzete meg folyt ki a nyál a száján xdd.
Ezután felültünk a sziget körüli bárszékekre és csomót beszélgettünk. Aztán eldöntöttük, hogy inkább kiülünk a kertbe, talán még focizgatunk is kicsit.
De amikor felálltunk én egyszerűen összeestem...Megint. És sírni kezdtem.
Nem azért mert annyira fájna a testemnek, inkább a lelkemnek.
Gavi nemtudja miről van szó.
Így aggódva segített fel.
Pedri oda se jött, csak ennyit kérdezett:
- Meg vagy?
- Meg. Köszi.
Mondtam és rámosolyogtam, ő tudta, hogy ennyi pont elég. De Gavi észrevette, hogy valami nem stimmel.
- Beavatnátok engem is esetleg? Látom, hogy valamit titkoltok.
- El, el mondom már is.
- Biztos?
Kérdezte Pedri.
- Igen! Na szóval tudod miután már nem jártam ki, még Pedrivel pont abban az 1 hónapban tartottam a kapcsolatot így-úgy.
Na és kellett egy csere játékos a lány ifibe sürgősen és apu engem talált kéznél, így ki is álltam a pályára.
Az eleje jól is ment, de utána valami elcsúszott. Mintha a lábam alól hirtelen kiesne a talaj. Borultam.
Aztán kórházba kerültem. Kb. 1 hétig lábadoztam és Pedri ezt tudta, el is akarta mondani neked, de én erősködtem, hogy inkább ne tegye.
És azóta kisebb-nagyobb dolgok még mindig javulnak, mint a kordinációs képességeim.
Már egyre kevesebbszer történik ilyen, de megesik.
ESTÁS LEYENDO
Talán a múlt a jövőm? -Pablo Gavi-
RomanceSara Hernández a híres Barca játékosok edzőjének lánya. Mindenki azt gondolja hogy könnyű az élete de lehet nem is ismeri igazából senki...A megfelelési kényszer ami egy életen át elkisér? A fájdalom amikor a múlt miatt szenvedsz? És ő egyedül van...
