Till the Main Villain do us apart! - Míg a főgonosz el nem választ!

6.

Mikor Shino megérkezett a kávézóba, szüksége volt pár másodpercre, hogy rendezni tudja a lélegzetvételeit. Annyira sietett, hogy a buszmegállótól idáig úgy futott, mintha üldöznék. Kerülgette az őt rosszalló pillantással illetőket a járdán, miközben folyamatosan elnézést kért. Egyik kezét az állandóan oldalához csapódó táskáján tartotta, a szemüvege lecsúszott az orráról, a haja csapzottan hullott a homlokába.

Azt, hogy most késésben volt, egyedül a bátyja számlájára írta. Teljesen biztos volt benne, hogy az ő hibája volt. Hogyha nem állt volna meg vele részletesen átbeszélni, mi is történt, és ki volt az a bolond, HBK mániás pasas, aki leszólította őt, akkor elérte volna azt a buszt, amit akart. Hiába tudta, hogy tíz perc múlva úgyis érkezik a következő. Tíz perc igazán soknak számított, ha neki épp Marumaya Kentóval volt találkozója.

Az évfolyamtársa, ha másra nem is, a késésre halálosan allergiás volt. Nem egyszer kaptak már össze miatta lassan egyéves "együttműködésük" alatt. Vagyis, az összekapás rossz szó volt arra, amilyenkor közöttük történt, hiszen olyankor általában csak Marumaya ágált, Shino pedig hallgatott. És minél többet késett, annál nagyobb volt a leteremtés is. Az órájára nézve már számolta vissza a másodperceket, és a saját ajkába harapva tette egymás után a lábait. Nem akart pár perc miatt veszekedésbe keveredni.

Az ajtón belépve viszont meghökkenten torpant meg. Hiába forgatta a fejét, és nézett át több fej fölött is, azt a bizonyos fejet nem látta. Gyors kért magának egy pohárral, hogy ne érezze magát olyan kínosan, hogy csak ácsorog, majd elindult a szokásos asztaluk felé.

Még ez is lényeges volt. Hogy hol legyen az asztal, ahova leülnek. Hogy a pincér melyikük elé tegye le előbb a kávét. "Vannak kattjai, tény és való...", gondolta magában Shino gondtalanul. "Nincsenek normális írók, mindegyik elmebeteg. Egy szinten."

Gyors lekapta magáról a táskáját, és az ölébe téve végigfuttatta a szemét a tartalmán. Minden megvolt, semmit nem hagyott otthon. Az elszakadással fenyegető dossziék és irattartók dugig voltak rajzokkal és vázlatokkal. Már napok óta dolgozott rajtuk, és alig várta, hogy megmutathassa Marumayának. Biztos volt benne, hogy neki is tetszeni fog.

"Feltéve, ha lesz szíves megjelenni", támasztotta meg unottan az állát a tenyerébe. "Ez nem vall rá! Már négy perc, tizenhét másodperce itt kéne lennie!"

Arcán türelmes kifejezéssel futtatta végig a tekintetét a kedvenc rajzain. "A munka fordulópontjához értünk. Most következik az a rész, ahol Marumaya könyve szerint a főszereplő a testvére védelmében megküzd a pokoli démonokkal, majd bezuhan a szakadékba, ahonnan azok a szörnyek származnak, és kezdetét veszi az Abyss-arc, ami a kedvenc részem!", lelkesedett. "Ott végre egy kis izmot is rajzolhatok majd a srácra, és nem úgy fog kinézni, mint egy pálcika ember! Utána jön a mágikus erő, a menő kard, és a lányok, akiket meghódít! Bár lehetetlen, talán addig még arra is rá tudom venni Marumayát, hogy Himari helyett inkább Mikóval jöjjö össze a végén a főhős. Ő a legjobb. Sokkal okosabb és kitartóbb Himarinál, aki semmi mást nem tud felmutatni az egész történet alatt, csak annyit, hogy hercegnő! Miko legalább tud harcolni! Egy igazi főnyeremény a nő! Ha kell, kétszer annyi időt fordítok a megtervezésére, mint Himariéra, csakhogy közönségkedvenc legyen, és az emberek inkább őt szeressék! És ha ennyi sem elég ahhoz, hogy Marumaya változtasson a tervein, akkor rendben, feladom! Majd én feleségül veszem, és élhetünk a szobámban! Ez minden harcos-démonvadász amazon álma!"

Többször előfordult már az, hogy őszintén megirigyelte az évfolyamtársa fantáziáját. Igaz, Shinónak is megvolt a maga tehetsége, hiszen fantasztikusan jól rajzolt, de nem volt képes arra, hogy történeteket találjon ki, amiket megrajzolhatott volna. Ez a kreativitás nem adatott meg neki. Ezért is áldotta az eget azért, hogy összefutott Marumayával. Ő remek író volt, összeszedett és részletes, egy kicsit talán túl merev is, akinek szüksége volt egy mangakára, amilyen ő maga is volt.