Till the Main Villain do us apart! - Míg a főgonosz el nem választ!

25.

- Elkéstünk? – kapott levegő után Shino, ahogy végignézett a Teremtőanya Templomában végbement pusztításon.

Az oszlopok nagy része félbetörve, kidöntve a padlón hevert, darabokban, a padsorok szanaszét. Mintha tornádó söpört volna végig a termen, nyomát sem hagyva annak a békének és nyugalomnak, amiért az ember templomba járt. Shino rendes körülmények között biztosra állította volna, hogy sose járt még itt, most mégis fájt a szíve, elszorult a torka, a levegő pedig egy pillanatra benne rekedt. Mintha az otthonát dúltak volna fel, olyan érzés kerítette őt a hatalmába. A szemközti, nagy faajtó egyik szárnyát kitörték, a másik csálén, megroncsolódva csüngött a sarkánál fogva.

A levegőben füst fojtó szaga vegyült, ami csak még sebesebb dobogásra késztette a szemüveges fiú szívét. Bizonytalanul remegő léptekkel sétált távolabb a kaputól, aminek fénye egyenletes ütemben halványodni kezdett, míg nem maradt belőle semmi, csak a Kő hideg, ezüstösen derengő, sima felülete.

Aaron összevont szemekkel, a fogát csikorgatva forgatta a fejét, mintha keresne valakit. Mikor nem találta azt sem tudta, hogy idegesnek kellene lennie, vagy meg kéne könnyebbülnie. „Vajon Karin végig itt volt, vagy még idejében sikerült kisurrannia? Hogy gondolhatta egyáltalán, hogy idejön, mikor direkt mondtam neki, hogy ne?! Ah... vagy... én hogy gondolhattam, hogy hallgat a szavamra?"

Shino szája bizonytalanul remegett. „És most hova?", tette fel magának a kérdést. „Sigismund kaput nyitott, Yuna ezt mondta. Itt nincs kapu. Ray-nek sikerült bezárnia időben? Vagy elkéstünk? Ez a hely romokban, lehet, hogy innen kihátráltak? Máshol folytatják a harcot? Ray egyedül harcol? Segít neki valaki? Oh, könyörgöm! Ne legyen egyedül! Miért nem olvastam végig azt a hülye füzetet?"

Mintha egyre gondoltak volna, Aaronnal összenéztek. A hófehér hajú szemei villogtak, ahogy az ajtó felé biccentett.

- Nézzünk szét! – mondta. – Nem lehetnek olyan messze! Kövessük a pusztítás nyomát, és segítsünk nekik!

Shino szótlanul bólintott, majd elindultak.

Hiába próbálta minden erejével magában tartani a kérdést, az csak kiszökött a száján.

- Szerinted Ray-nek baja esett?

A varázslóinas nem válaszolt rögtön, ami nem kerülte el a szemüveges figyelmét. Nagyot nyelt, az ádámcsutkája megugrott.

- A koronaherceg a legjobban képzett hagiai lovag – jelentette ki. – Egészen biztosan ura a helyzetnek!

Viszont befejezni se tudta rendesen a mondatot, mert ahogy ők ketten átlépték volna a templom küszöbét, egy bowlinggolyó méretű tűzgolyó csapódott be pontosan melléjük a falba.

Aaron megtorpant, a karját kitárva lökte a maga mögé a saját nyelvét elharapó Shinót. A fejüket a támadás felé kapták, és pont látták, ahogy nyolc fekete ruhába öltözött borostyánszemű ugrik elő a megégetett bokrok, fák, szekerek takarásából. Shino szemei tányérméretűvé kerekedtek, hápogva kapaszkodott bele az előtte álló karjába, majd botladozott, ahogy hátralökték.

- Menj vissza! – parancsolt rá a borostyánszemű, ahogy morgásra emlékeztető hangon elkapott pár felé küldött, kisebb tűzgolyót a puszta kezével, majd átirányítva visszaküldte őket a feladónak.

A támadókat Sigismund és Sylvia királynő hűséges emberei, de nem lehetett ennyivel megijeszteni. Nem voltak erős varázslók, és csak a nagy számuk jelentette az erejüket, ez viszont megváltozott, mikor a fővarázslójuk felruházta őket mindenféle sosem látott, ismeretlen varázseszközökkel. Voltak szelet kavaró legyezők, földet szeletelő kardok, tűzgolyókat dobáló kézi ágyúk, és mindegyik közepén egy-egy ezüstösen csillogó kődarab ragyogott. Örömmel használták a lázadó harcosok az új uruk védelmére.