Till the Main Villain do us apart! - Míg a főgonosz el nem választ!

23.

Shino úgy kapkodta magára a ruháit, hogy a nagy sietségben majd' kiestek a kezéből. Alig tudta felfogni, mit is csinál igazából, a szem-kéz koordinációja elhagyta. Felemás zoknit húzott a lábára, a cipőfűzőjét rosszul kötötte be, a szemüvegét majdnem otthagyta. A lépcsőn úgy rohant le, kevés hiányzott ahhoz, hogy felbukjon.

A lépcső alján a bátyja várt rá. Értetlenül fürkészte az öccsét.

- Elmondod, mi van? - kérdezte tőle élesen. A fiú a herceg nevét se akarta kimondani. - Húsz perc múlva megint visszajön, hogy elmondja, sikerült bekötnie a cipőjét?

Shino úgy ment el mellette, mintha észre se vette volna. Látni látta őt, a szavait is hallotta, a fülén túl viszont nem igazán jutottak. A telefonját kereste. Tisztán emlékezett rá, hogy valahol a konyhában felejtette.

Az idősebb nem hagyhatta szó nélkül, hogy figyelmen kívül hagyják. Megint. A fogait csikorgatva, sötéten csillogó szemekkel indult a testvére után.

- Mégis hova készülsz? - tette fel a következő kérdését sértetten. Az ajtóban állt meg, onnan szemlélte Shino kapkodó mozdulatait, ahogy az még az asztal alá is benézve kutatott.

A szemüveges nem figyelt. Hiroshiban csak még feljebb ment a pumpa.

- Shino! - emelte meg a hangját erélyesen, ahogy közelebb sétált pár lépéssel. Az öccse ekkor végre hajlandó volt ráemelni bizonytalan, barna tekintetét. - Mit csinálsz?

A fiú nagyot nyelt.

- Beszélnem kell Ray-jel - mondta, mintha mi sem lenne természetesebb és egyértelműbb, majd felragyogó arccal kapta fel a hűtő mellett hagyott mobilját.

Hiroshi legszívesebben fejbe verte volna a fejét, a szeme tikkelni kezdett.

- Mi? - kérdezett vissza ismét. Megrázta a fejét. - Mi a francot művel veled az a rohadék?

A sértésre úgy kapta fel a fejét a fiatalabb, mintha neki szólt volna.

- Ne nevezd őt így! - nézett a szemébe teljesen komolyan.

Hiroshi egy pillanatra elhallgatott, és a nyelvébe harapott.

Ez a tekintet nem az öccséé volt. Jobban mondva, de, az övé volt, csak éppen... mintha lett volna benne még valami. Ez nem volt számára ismeretlen, hiszen évente egyszer-kétszer előfordult, hogy megcsillant valami megmagyarázhatatlan Shino szemében, ami után másodpercekig csendes és elveszett lett, de hamar túltette magát rajta. Előfordult már ilyen.

A bátyjának viszont, természetesen, feltűnt.

Ez alkalommal sem kerülte el a figyelmét.

Shino a telefonját zsebre vágva indult volna, hogy elrobogjon Hiroshi mellett, az viszont nem hagyta magát lerázni. A mellkasába szorító érzés költözött, ahogy az öccsére nézett.

Valami történt.

Nem engedhette el.

Elé állt.

Shino kelletlenül fújtatott. Majdnem beleültközött.

- Mit művelsz? - nézett fel türelmetlenül a bátyjára. - Engedj!

Hiroshi viszont nem volt egy könnyen félreállítható ember.

- Nem akarom, hogy találkozz vele! - mondta ki kereken.

Shinónak most egyáltalán nem volt kedve ilyen játékokhoz.

- Nem is érdekel, miért nem! - rázta a fejét, ahogy megpróbált még egy lépést megtenni, de nem járt sikerrel.