Till the Main Villain do us apart! - Míg a főgonosz el nem választ!

12.

- Te bezártad a szobád ajtaját?! - szaladt be a konyhába Kokomi feldúltan, idegesen felfújt arccal, az orra két oldalán vörösödő bőrrel.

A helyiségben tartózkodó családtagjai mind azonnal ránéztek, csak Shino volt az, aki, tudva jól, a kérdés hozzá szólt, lassan fordította felé a fejét.

- Be - válaszolt röviden a fiú, miközben ráérősen a reggelijét fogyasztotta. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint akit meglepett a legidősebb húga kiakadása.

Erre viszont már a pultot takarító anya is felkapta a fejét. Érdeklődve nézett a szemüveges gyerekére.

- Mióta zárjuk itthon az ajtókat? - kérdezte felvont szemöldökkel.

Shino könnyedén legyintett egyet, hogy ezzel is jelezze, ne gondoljon bele túl sokat ebbe a dologba.

- Mióta Kokomi-chan lopni akarja a rajzaimat - vetett jelentőségteljes pillantásokat a még mindig az ajtóban álló húgára.

A lány dühösen felfújt arccal, maga mellett ökölbe szorított kezekkel sétált oda a helyére - minden egyes lépése olyan volt, mint egy elefánté -, és leült. Magas copfba kötött haját átvetette a válla felett, és piszkálni kezdte azt. Bár szívesen leállt volna kifejezni a nemtetszését a becenevét illetően, ami azóta bántotta a fülét, hogy iskolába kezdett járni, most ennél sokkal fontosabb dolgok voltak terítéken.

- Shino nem hajlandó megmutatni a HBK-s rajzait - magyarázta emelt hangon az anyjuknak, hátha ezzel eléri, hogy mellé álljon. - Pedig én már sokkal hamarabb a rajongója voltam, mint ő!

A fiú gondolkodás nélkül kotyogott közbe.

- Nem vagyok a rajongója! - szögezte le, amivel csak még tovább ingerelte a húgát.

Kokomi nagy hévvel mutatott rá az asztal felett, majdnem kiütve a mellette ülő öccse kezéből a kanalát.

- Látod?! - pislogott bosszúsan. - Meg sem érdemled, hogy te rajzold!

- Majd meglátod, ha megosztjuk - rántotta meg a vállát a vádolt fiú. - Ahogyan mindenki más is.

Kokomi viszont nem hagyta annyiban a dolgot.

- De én nem mindenki más vagyok, Shino! - füstölgött, ahogy szúrósan összehúzta vékony szemöldökét. - Nem is vagy kíváncsi egy rajongó véleményére?

Shino gond nélkül tovább falatozott.

- Nekem csak az író véleménye számít - felelt nyugodtan, jelentőségteljes pillantásokat vetve a másikra. - Neki pedig tetszik.

A lány sértetten húzta fel az orrát.

- Az író - motyogta ellenségesen. - Ő meg a másik. Mikor akarsz már végre bemutatni neki?!

A bátyja alig bírta megállni, hogy ne röhögje nyíltan szembe a hasztalan próbálkozót.

- Nem foglak bemutatni neki, mert semmi szükség rá - magyarázta.

- De annyi kérdésem van!

- Tedd fel az internetnek, az úgyis mindenre tudja a választ!

Kokomi erre nem válaszolt rögtön, aminek Shino örült, mert azt hitte, ezzel megnyerte a csatát. A húga viszont hozzá hasonlóan makacs és hajthatatlan volt, nem adta fel ennyivel.

- Rendben, és akkor mikor fogjátok valahol megosztani? - türelmetlenkedett.

A szemüveges fiú ezen komolyan elgondolkodott.

- Ha ilyen tempóban haladok, azt mondom, másfél-két hónap múlva közzé is tehetjük az első fejezetet!

Kokomi legyőzötten hajtotta le a fejét az asztalra, amin Shino jót mosolygott. Bár a lánynak ez rettenetesen sok időnek tűnt, a fiú még így is merésznek érezte a becslését. Rengeteget dolgozott a rajzokon, szinte a fél éjszakákat ébren töltött miattuk, mégis kevesellte a rájuk fordított időt.