Pár héttel azután, hogy Leonardót megtették főtanítvánnyá, és ezzel hivatalosan is a birodalmi fővarázsló utódjává vált, Benjamin és Sigismund az egyik tanteremben rendezgette az inasok által széthagyott, otthagyott, rosszul megbütykölt dolgokat.
Vagyis rendet tettek. „Mint a szolgák."
Nem volt ismeretlen számukra ez a feladat, idősebbekként kötelességük is volt. Hiába, Sigismund a feladatot mégis büntetésként fogta fel. Hiszen, ezelőtt mindig hárman végezték ezeket. Azzal, hogy Leonardót kiemelték közülük, a fiatal társának ez nem az ő kiváltságát jelezte, csak a saját kudarcát.
Elbukott. Nem őt választották. Mivel nem volt elég jó.
Nem, ez nem volt igaz. Ez egy félrevezető, hazug gondolat volt, amivel csak az elméje akarta becsapni őt, és a többieket felmenteni. Nem merülhetett alá az egyszerű emberek önmarcangolásába, hogy elhiggye! Őt kellett volna kiválasztani!
Mert ő igenis jó volt. Sőt! Sigismund kérdés nélkül a legjobb tanítványnak tartotta magát, és mélységesen felháborította őr az, hogy másnak ítélték az ő címét.
A feltörő méreg úgy elborította az agyát, hogy észre se vette, milyen erősen hajított félre egy félig kifaragott varázspálcát.
Benjamin a falnak csattanó tárgy hangjára felkapta a fejét, és a rángatózó szemű tanítványtársára nézett.
- Beléd meg mi ütött? – kérdezte rögtön, összevont szemöldökkel.
Sigismund hangja idegesen dördült.
- Takarítás? Most már a szolgamunka is nekünk jut? Egy hónappal ezelőtt sárkánygyíkokat szelídítettünk, most pedig kis szarosok után pakolunk?! – rúgott bele izomból az egyik asztal lábába, mire az egész beleremegett.
A társa, úgy tűnt, egyáltalán nem izgatja fel magát a másik kirohanásán. Mintha már hatvanadjára hallgatta volna végig.
- Talán egy hónappal ezelőtt így volt, de most a fővarázsló nem ér rá – sepregetett. – Amúgy is... az idősebb tanítványok feladatai közé tartozik, hogy felügyeljék a fiatalabbakat, és szükség esetén, igen, feltakarítsanak utánuk. Úgyhogy, fejezd be az óbégatást, és folytasd a munkát!
De az csak fújtatott.
- Lenne ideje, ha nem csak a kis kedvencének adna különórákat! – szegezte villámló tekintetét a vele szemközti falnak.
Erre már Benjaminból is kiszakadt egy fáradtabb sóhajtás.
- Talán azért csak neki ad különórákat, mert ő a főtanítványa? – kérdezett vissza, mire ismét csak fújtatást kapott válaszul.
Ezt igazán kezdte már unni. Jobb ötlete híján félretette a seprűjét, és egy széket a társa irányába penderítve intett neki, hogy üljön le. Vele szemben ő is helyet foglalt. A lábai már igen sajogtak az órák óta tartó talpon levéstől, jól esett neki ez a kis szünet. És ha már amúgy is itt volt, összekötötte a kellemeset a hasznossal, és megpróbált némi értelmet verni a tanítványtársa fejébe.
- Be kellene fejezned a féltékenykedést, sehová nem vezet! – ajánlotta neki komolyan, miközben a térdei masszírozásába kezdett. – Látod, engem sem választottak ki, mégse cirkuszolok miatta, mint egy pisis!
Sigismund szája megrándult.
- Persze, hogy nem cirkuszolsz, neked egyébként sem volt semmi esélyed! – jelentette ki nyersen.
ESTÁS LEYENDO
Till the Main Villain do us apart! - Míg a főgonosz el nem választ!
FantasíaA "Hagia Birodalmának koronahercege" könyv főszereplője, Raymond, igazi kalandos, hősökhöz méltó életet él. Szörnyeket győz le, küldetéseket teljesít, sok barátja, segítője van, beszélő állatok, mágia kíséri útján, még az igaz szerelmét is megtalálj...
