Till the Main Villain do us apart! - Míg a főgonosz el nem választ!

26.

Shinónak hosszú percekre volt szüksége felébredés után, hogy rájöjjön, már nem alszik, hogy az ágy, amiben fekszik, nem az övé, és a plafon, amit bámul, nem a szobája fehérre mázolt plafonja. Mikor ezzel megvolt, szembenézett a fülzúgásával, a kiszáradt torkával, a lüktető fejével és a sajgó tagjaival. El sem tudta képzelni, mit csinálhatott, hogy a teste így bünteti őt érte.

Aztán beugrott neki.

Az arcába robbanó Kő, a fekete ruhás varázsló, aki meg akarta őt ölni, a villámokat szóró Aaron, a fényes kapu, amin keresztül átjöttek, Yuna rejtélyes beszéde, a veszekedése Hiroshival, Ray búcsúja, a csókjuk...

A fájó kezét figyelmen kívül hagyva csapta arcon magát, mikor a konyhában összekapaszkodó képük beugrott neki.

- ...mi a francot műveltem? - kérdezte magától rekedten, szemeit erősen összeszorítva. Nem tudta kiverni a fejéből a jelenetet, az arca áruló forrósága jelezte neki, hogy elvörösödött.

„Miért nem löktem el?!", tette fel magának kibukva a kérdést. „Miért nem tettem valamit? Vissza is csókoltam őt? Ah, nem emlékszem! Megőrültem. Kiabáltam Hiroshival. Megőrültem! Elment az eszem! Te jó ég, nem vagyok normális! Miket mondtam neki? Olyan gyorsan történt, nem emlékszem mindenre. El... elmentem Yunához. Miért tettem ilyet?! Beszélnem kellett Ray-jel. Miért?! Miért nem bújtam el inkább a szobámba egy életre?! Aztán átléptem egy kapun. Egy kapun! Egy idegennel, egy ismeretlen helyre! Ennyi erővel kést is adhattam volna a kezébe, hogy tessék, vidd a szerveim! Anya meg fog ölni. Ha már eddig nem haltam meg, ő majd biztosan megöl! Hogy a francba nem talált seggbe annak a cseszett villámhárító-Aaronnak az istennyila?! Hova kerültem én egyáltalán?!"

- Felébredtél? - sietett ekkor az ágya mellé Aaron. Igen siralmas látványt nyújthatott az elszürkült arcával, a gyászos tekintetével, mert a hófehér hajú fiatal férfi szemei azonnal felvillantak. - Hogy érzed magad?

Shino úgy érezte, mindjárt elhányja magát.

- Hagiában vagyok - mondta halkan, vesztesen. Nem kérdezett, kijelentette. Mint egy tényt, amire bolond módjára még csak most döbbent rá.

Aaron mereven bólintott, miközben meglazította a másik fiú homlokán átfutó kötést.

- Két napig voltál eszméletlen - mondta neki összeszedetten, ahogy segített neki óvatosan felülni. - Nem vagyok gyógyító, de megtettem, amit tudtam. Szerencsére, ma már az igazi orvosok is megérkeztek, úgyhogy ha valami panaszod van, ők segíthetnek!

Shino elfogadta a vizet, amit nyújtottak neki. Kis kortyokban itta, hogy minél tovább érezhesse a hűsítő ízét.

- Mi történt? - kérdezte bizonytalanul, mintha nem tudná, hallani akarja-e egyáltalán a választ.

Aaron kihúzott egy alacsony, három lábú széket a beteg ágya alól, és helyet foglalt rajta. Shino csak most vette észre, hogy a borostyánszemű ujjai is mind be vannak kötve. Ahhoz képest, hogy mennyi villámot eresztett szabadjára a puszta kezéből, szépen megúszta.

- Sok dolog - sóhajtott a fiú, ahogy elgondolkodott rajta, hol kezdje. - Az akciód után Sigismund emberei elmenekültek. Azt hittem, el fogják barikádozni magukat a kastélyban, de eltűntek. Egytől egyig. Ahogy a trónbitorló Sylvia Safure is. Mintha eleve sejtették volna, mi fog történni, és még előtte meglógtak. Jeleztem a közelben állomásozó embereinknek, akik elvitték a hírt a régenshercegnőnek, aki így visszatérhetett ide. Alig egy órája érkezhetett meg a kíséretével. Azóta kiderült, hogy a lázadók Sylvia családi birtokára húzódtak vissza, azt fegyverezték fel, és zárták el minden elől. Az a nő elvitte a koronaékszereket, és továbbra is királynőnek hívatja magát. Azt híreszteli, hogy Nicholas herceg gyerekét várja, így jogosan uralkodik, mint özvegye.