/ SZÜNETEL /Belém bonyolódtál

11.rész

Unom már, hogy folyton elnyomva érzem magam az ilyen beképzelt, magát nagyfiúnak valló srácok miatt.

- Szóval szexelni akarsz velem? - kérdeztem.

Nemtudom, zavarba hoztam-e ezzel, de úgy tűnt, tisztára vörös lett az arca, azaz, vörösebb, mint eddig volt.

- Nem egyértelmű?- húzta össze a tökéletesre formázott szemöldökét.

- Addig akarsz dugni, amíg lélegzel? - nevettem fel.

- Vagy ameddig te lélegzel, én bírom. - húzta ki magát, ami most sokkal inkább volt kínos, mintsem vonzó.

- Mindenki ezt mondja. - húztam az agyát.

- Most játszmázni akarsz?

- Én aztán nem, csak ha ennyire leakarsz fektetni, miért állsz ott olyan tehetetlenül? - vontam kérdőre.

- Te toltál el magadtól, nem kellene ennyire kéretned magad Jenna. - mosolygott.

- Ülj le. - parancsoltam rá.

Egy picit gondolkodott majd megadta magát és leült.

- Leültem, és most?

Hajrá Jenna.

Nem filóztam sokáig rajta, s mielőtt még meggondoltam volna magam, elkezdtem lehámozni a ruháim.

Először levettem lassan a pólóm. Kapóra jött, hogy egybeillő fehérnemű volt rajtam, ráadásul a legszexibb pedig eszembe sem jutott, hogy ma Shawn-nak szeretném mutogatni.

Shawn nem szólt egy szót sem, csak visszatartott lélegzettel bámult, ragyogó szemekkel.

- Folytassam? - kérdeztem.

Bólogatott.

Elkezdtem kicsatolni a melltartóm, közelebb léptem hozzá és arra kértem, markolja meg a combom, amit meg is tett.

Láttam, hogy teljesen magával ragadta amit csinálok, na meg elárulta a feszülő nadrágja is, hogy tetszik neki ez a helyzet, amiben most vagyunk.

Nem vettem le a melltartóm.

- Látod? Ilyen egyszerű ámulatba ejteni téged... téged, aki megközelíthetetlen és arrogáns.  Ne próbálj mégegyszer arra utalgatni, hogy könnyűvérű vagyok, és bármikor ledobom neked a bugyim, amikor te azt úgy óhajtod.

- Tessék? - eszmélt fel.

- Jól hallottad. Ha folytatom a vetkőzést mi történt volna? Orgazmust kellett volna színlelnem miközben te az ötödik lökés után elmész.  Elfekszel az ágyon, kifújod a levegőt s mire észbe kapsz, én már zuhanyozni vagyok, hogy lemossam magamról azt a kurva  nagy gőgöt amit színlelsz. Szedd össze magad Shawn, ez nem valami videojáték, ez a valóság.

Mire elmondtam neki az összes bennem kavargó gondolatom, addigra visszavettem minden ruhadarabot.

- Te picsa. - mormogta gúnyosan majd kiment, és bevágta maga után az ajtót.

Egy férfinak bármikor oda dobtam magam, amikor csak akarta és mi történt? Itt hagyott a francba.
Nem engedek a csábításnak többé. Pontosabban,  a maffiózó múltú szépfiúk csábításának, akik próbálnak jó útra térni a milliónyi elvarratlan szálak mellett.

Nem egy rövid szex után, de elmentem zuhanyozni, viszont minimum ugyanolyan pocsékul éreztem magam, mintha lefeküdtem volna Shawn-nal.

Lehet túl kemény voltam vele, de őszintén nem bírom elviselni többé az ilyen pasikat, akik ennyire elnyomják a nőket. Bár elég nehéz így, hogy egyenesen oda vagyok azért, hogy egy mocskos szót halljak, de ideje a méltóságomat választani pár perc élvezet helyett.

Éppen aludni készültem, mikor megcsörrent a telefonom, anya hívott.

- Jenna! - szólt kétségbeesetten a telefonba anya, amint felvettem a hívást.

- Minden rendben?

- Nem, vagyis igen, de nem tudom, hogy fog érinteni amit most mondok.

- Mondd csak bármi van. - unszoltam.

- Tudom, hogy mennyire szeretted Dylant, s nemtudom, érzel-e még valamit iránta,de...

A szívem hirtelen mintha megállt volna dobogni. Istenem, remélem nem sérült meg, vagy rosszabb.

- De?

- Dylan tegnap elvett feleségül egy nőt, ma pedig visszajött vele az államokba.

A lelkem újra darabokra hullott. Épp, hogy sikerült volna kihevernem a szakításunkat.

Hirtelen elkezdtek potyogni a könnyeim.

- Ö-örülök neki. - mondtam elcsukló hangon, de igazából tényleg így éreztem.

- Hálaadásra haza jössz, igaz? - kérdezte aggódóan.

- Persze, hogyne, nagyon hiányoztok nekem. - mosolyodtam el.

- Szeretlek kicsim.

Azzal letettem.

Szóval Dylan tényleg eljegyzett valakit, majd most kicsivel  több mint egy év elteltével, feleségül is vette.
Tényleg nem jelentett neki semmit sem a kapcsolatunk, vagyis annyira, amennyire azt állította.

Ami megijeszt az egészben, s amitől a legszomorúbb leszek, az az, hogy soha senki iránt nem tudok már így érezni. Minden erőmmel azon vagyok, hogy elfeledjem Dylan Scott-ot, és tovább lépjek, ahogy ő is tette olyan könnyedén.

Keserves zokogás tört rám, mikor sikerült teljesen felfognom, hogy mennyire átvertek. Hogy mennyire megaláztak, mennyire tönkretettek, hogy Dylan elvette a múltam, a jelenem, de még a jövőm is, mert egy átkozott pasit sem tudok már szeretni, ahogy őt.

Egyet ígérhetek, Dylan. Mindent megteszek majd, hogy neked is annyira fájjon mint nekem. Itt vagy az államokban? JÓ. Megtalállak, és tönkreteszlek.