/ SZÜNETEL /Belém bonyolódtál

16.rész

- Javíts ki ha tévedek, de nem azt mondtad, hogy van barátnőd? - ültem fel sértetten.

- Változtatna a tényen ha lenne? - nézett mélyen a szemembe.

- Részemről igen.

- Részemről cseszettül nem, de nincs barátnőm hazudtam. - ült fel ő is.

- Mire volt jó?

- Mert megvettél az első pillantásoddal és én nem akartam ezt. - sóhajtott.

- Mit tettem? - fakadtam ki.

Könnyed beszélgetésből átmentünk vitába.
Fellángolt a vérem attól, hogy itt ez a fiú és vitatkozunk. Nézz hülyének, de hiányoltam ezt az érzést.

- Mit tettem ? - imitálta a hangom - mit tettél volna? Pillogsz rám majd vigaszért jössz hozzám. Levetkőzöl nekem majd aztmondod, nem jutnál el velem az orgazmusig, majd végül nem tudom hogy, de szexelsz velem és második menetet kérsz. Közben meg tökéletes vagy és túl jó. Na, mit tettél?

Láttam az arcán, hogy olyan tehetetlennek érzi magát, közben rájöttem, hogy tényleg messzire mentem. De akkora bűn ez? Mindenki ezt csinálja amíg fiatal és van élet benne. Kalandozik. Nekem pedig éppen ideje kalandoznom kicsit.

- Ez, ez sok nekem. Nem lett volna muszáj lefeküdj velem - nevettem fel idegesen - nem tartottam pisztolyt a fejedhez.

- Basszus Jenna, ki ne dugna meg téged? - nevetett fel ő is feszengve.

- Mire szeretnél kilyukadni? Akàr le is mehetnénk mert lassan itt vannak a vendégek.

- Később megbeszéljük. - sóhajtotta kis csend után.

Őrületbe kergetlek Shawn? Még csak most kezdődik a játék, így hogy nincs barátnőd.

Az ölébe ültem, majd megsimítottam a haját. Gyengéden belemarkoltam szőke hajába majd egy lágy csókot nyomtam a szájára.

- Neharagudj, hogy így viselkedtem, megtudsz bocsátani? - néztem rá kikerekedett szemekkel.

- Te jó ég Jenna, nem mehetek le álló pöccsel, szállj le rólam.

Jót nevettem rajta majd szó nélkül kijöttem a szobából.

- Szia kicsim, sikerült mindent kipakolni? - kérdezte anya, közben pakolta az asztalra a finomabbnál finomabb ételeket.

- Igen. Kik is jönnek pontosan ebédre? - nyeltem le a gombócot ami újra készült megakadni a torkomon.

- Regina, Brian...

- Ők itt laknak. - forgattam meg a szemem - tudod kikre gondoltam.

Nagyot sóhajtott.

- Delina, Dylan nemsoká itt lesznek, néhány perc. Átjön még Adam és Sasha is hívott, hogy ő és a barátja is jönne.

- Adam? - kérdeztem, közben erősen gondolkodtam, ki lehet az.

- Igen, a barátom. - sütötte le szégyenlősen a szemeit - tudod, a régi ismerős az egyetemről.

- Azta, anya, még együtt vagytok! Nagyon örülök nektek! - öleltem át, közben nem bírtam abbahagyni a mosolygást.

Dylan és kedves felesége jelenléte valószínüleg nagyon elfog szomorítani, de Sasha érkezése pedig annál jobban feldob. Már nagyon hiányzott.

Shawn végre letántorgott az emeletről, beszélgettek még pár sort anyával, drága anyukám pedig már be is fogta őt arra, hogy terítse meg az asztalt, természetesen segítettem neki. Melegség öntötte el a szívemet, ahogy láttam, mennyire jól érzi magàt az anyám társaságában, egy cseppet sem stresszelt mostmár és őszintén mosolyog.