/ SZÜNETEL /Belém bonyolódtál

6.rész

- Holnap bemutatom az egyetem minden kis zeg-zugát, szóval béküljünk ki, hagyjuk egymást békén, és had aludjam ki magam. - javasoltam némi csend után.

- Ne bombázz kérdésekkel többször, nem szeretem. - válaszolta.

- Te pedig remélem kontrolálod magad, mert nem vagyunk pajtások.

Ezzel lezártam a mai napot és elmentem fürdeni.

Miután végeztem a fürdéssel végre betuszkoltam magam az ágyamba, a lehető legkényelmesebb pózban elhelyezkedtem, s már mikor éreztem, hogy elnyom az álom, jelzett a telefonom. Nem izgatott, csak is az alvásra vágytam.
Aztàn megint jelzett.
Majd megint és megint.
Az üzenetek öt másodpercenként jöttek és a fejemre szorított párna sem tompította a robbanásszerű üzenetek idegesítő pittyegését.

Idegesen felsóhajtottam, a telefonom fényereje szinte kiégette a szemeimet, annyira hozzá szoktam a sötétséghez ami körülvett.

De mégis ki zaklat éjnek évadján?

Az értesítési sávban elsőnek csak Kimberly chat-feje bukkant fel, de nem ő volt, tőle csak egy jóéjt üzit kaptam.

Egy ismeretlen szám zaklatott SMS-ekkel, de nem gondoltam semmi rosszra, megnyitottam.

- Szia!
- Válaszolj.
- Tudom ki vagy.
- Megölte.
- Tudtad?
- Tudtad Jenna?
- Még nem ismersz, de majd eljön az ideje.
- A kezemben lesztek.
- Nincs sok időd hátra, ahogy neki sem.
- Válaszolj!
- Megbánod ha ignorálsz.
- Azt hiszed vicc igaz? De ez a valóság Jenna.
- Nem menekültél elég messzire a múltadtól,mint amennyire gondoltad.

Ilyen és ehhez hasonló üzeneteket olvastam. Egyszerre vagy 50-100-at.
Az erőm egy pillanatra elhagyott aztán arra gondoltam, hogy ez bárki lehet. Senki nem ölt senkit. Az egyetlen aki halott lehetne az Jace. De nem ölte meg. Várjunk, egyáltalán Dylan-ről van szó?
Miért ő az első gondolatom ha az ölésről van szó?
Nem tudom mi folyik itt.

- Ez nem vicces. - válaszoltam.

Szinte azonnal kaptam választ. Mintha meredt tekintettel bámulná a képernyőjét a válaszaimra éhezve. Ez megijesztett.

- Ez nem is vicc. Mindent tudok róla.

- Kiről? - közben meg már a víz is levert.

- Tudod kire gondolok.

- Mit akarsz tőlem?

Miután 2 perc után sem jött válasz, lezártam a telefonom és a szoba másik végébe hajítottam. Megrémisztett a tudat, hogy valakinek erre van ideje és energiája, hogy ilyen üzenetekkel zaklasson.

Összerezzentem mikor az ajtó nyikorgása visszahozott a valóságba, annyira eltemettek a gondolataim.

Shawn összehúzott szemöldökkel nézett rám. Felkapcsolta a villanyt.

- Minden oké? - kérdezte.

- Mondtam, hogy ne beszélj hozzám. - válaszoltam kerülve a tekintetét, még mindig a titkos zaklatómon gondolkodva.

- Jó igazából szarok rá, hogy mi bajod van csak ne ülj ilyen tekintettel egész éjszaka az ágyadon, mert esküszöm megijesztesz. Nem bírom a pszichopatákat. - nézett rám fintorral az arcán.

- Barom. - feleltem.

Csend volt, mintha tényleg várná, hogy megnyíljak neki. Ekkor kiszúrtam a mobilját a kezében. Alapból nem is vettem észre, hogy nincs bent a szobában, mikor lefeküdtem, csak a hold fénye sütött be az ablakon.