/ SZÜNETEL /Belém bonyolódtál

19.rész

JENNA:

- Hogy vagy? - kérdezte Shawn, aki még mindig az asztalnál üldögélt.

- Nagyon nem jól. - feleltem.

Szomorú tekintettel nézett rám, én pedig arra gondoltam, mit rejtegethet ő?
Pedig most akkora szükségem van rá.

- Meséltem Shawn-nak kicsit a családunkról. - kezdte anya.

- Igen?- mosolyogtam.

- Igen. Csak megemlítettem neki, hogy Adam nem a biológiai apukád, mert mondta, hogy hasonlítotok. - kuncogott -  és hogy Dylan nem vérszerint Regina fia, mert azt is felhozta, hogy milyen csinos Dylan anyukája. - pillantott rá anya Reginára aki szintén csak mosolygott.

Mi a szar történik itt?

- Ennek örülök, de szálljatok le Shawn-ról. - nevettem fel, és persze nem gondoltam komolyan.

- Na meg elmondtam neki,  hogy a család két büszkesége te és Dylan, milyen jó testvérek vagytok még ennek ellenére is, hogy vér nem köt össze titeket. - fűzte hozzá Regina büszkén.

Te jó ég.

- Oké, tudom hogy Shawn új jelenség most, de ne terheljük le ennyi mindennel, ilyen rövid idő alatt. - mosolyogtam.

Vártam, hogy végre mindannyian felálljunk az asztaltól. Mikor végre eljött a pillanat, és mindenki befejezte az ebédet, még egy 20 percet beszélgettek, majd Adam útra kelt.

- Mégegyszer, örültem a találkozásnak. - mondta Adam széles mosollyal az arcán.

Elköszöntünk, Shawnnal és Dylannel kezet ráztak.

- Jó fickó vagy, bírlak. - jegyezte meg Dylan halvány mosollyal az arcán.

- Ja. Énis. - szólalt fel Shawn.

Dylan szúrós tekintetével Shawnra pillantott.

Te jó èg.

- Ha valamikor van kedved, üljünk be egy italra valahova, hiszen már családtag vagy. - folytatta Dylan.

- Igen, jó ötlet. - húzta ki magát Shawn.

Nem értettem mi ez a kis nézeteltérés köztük.

DYLAN

- Szerintem mindent a maga idejében. - szólaltam fel újra.

- Ezt meg hogy érted? - kérdezte ez a kis köcsög.

- Adam családtag, és attól még, hogy most ide toltad magad, te még nem számítasz annak. - húztam ki magam énis.

Attól még, hogy néhány centivel magasabb vagy, szart sem érsz ellenem seggarc.

- Jó, elég. - lépett oda hozzánk Jenna.

Gyilkoló tekintetét rámvillantotta. Olyan gyönyörű. Nem értem, mit akar ettől a nyuszitól. Shawn csak egy csicska, a szó szoros értelmében, mindig is az volt.

- Azt sem tudod ki ez a fazon, Jenna. - szóltam hozzá de már finomabb hangon.

- Te tudod, nem igaz? - meredt rám.

- Jólvan kicsim. Elég. - ölelte magához Shawn.

- Kicsim? Mégis ki a faszom vagy te itt, hogy ide jössz, és kicsimezel? Minden faszom dologhoz azthiszed, hogy bármennyi közöd van. Szerintem szedd össze magad haver, és addig menj míg szépen mondom. - léptem hozzá közelebb, finoman eltolva Jennát előle.