/ SZÜNETEL /Belém bonyolódtál

8. Rész

- Szóval? - vontam kérdőre néhány perc kínos csend után.

Ő csak vett egy nagy levegőt.

- Kolumbiából származom. - csapta össze a kezét.

Én csak értelmetlenül néztem rá, hisz egy porcikàja sem hozható össze külsőleg Kolumbiával.

- Tudom, faszságnak hangzik, de ott jöttem világra. Amúgy meg 100%-ig britt vagyok.

- Oh- feleltem.

- Na ja. Szóval a szüleim régi álma volt Kolumbia. Ott szült meg édesanyám. Apám vett ott egy gyönyörű nagy házat hatalmas telekkel. Ha jól emlékszem régen még haszonállataink is voltak.

- Ez... egész jól hangzik.- mosolyogtam rá.

- Egészen addig, míg rá nem jössz, mi is a kibaszott fogalma Kolumbiának. - nézett mélyen a szemembe.

Türelmesen vártam a válaszára.

- A drog. Amivel nem is lenne probléma. Ott jön a baj, hogy az apám katona, százados, mellette akkoriban egy drogellenes propaganda tagja volt. Szinte azonnal kifogtak maguknak minket.

Már megint az az Istenverte drog. Úgy gyűlölöm ezt a szót. Ez nem csak egy szó, ez egy kibe-baszott életforma romboló szar, amiről már túl sokat hallottam, és túlságosan elegem van belőle.

- Szóval mint mondtam - folytatta - kifogták a családomat és mindenáron elakartak minket kergetni onnan Jenna, Mindenáron.
Furcsáltaam, hogy elég sokan lebzselnek körülöttem kokainnal kínálgató dílerek, pedig akkor még csak 9 éves voltam. Majd valami fura nevű fickó berakott a kocsijába.

Újra sóhajtott egy nagyot.

- Bármi is történt, nekem elmondhatod- fogtam meg a kezét de aztán azzal a lendülettel elvettem és önkéntelenül lesütöttem a szemem.

- Semmi baj.

Majd megköszörülte a torkát.

- Bevágott a kocsiba, hátra, vagyis az egyik embere. Ő az anyósülésen ült majd spanyolul elkezdtek valamit beszélni. Már perfektül tudok ugyan, de nemtudok visszaemlékezni, hogy miről is tárgyaltak.
Sírni akartam, de nem tettem. Az apám katonatiszt, már egészen kicsi korom óta próbálta kinevelni a gyengeséget belőlem, mert egy férfi erős. Minden helyzetben.

- Ez butaság - csattantam fel - mindenki sírhat. Nincs olyan hogy férfi vagy nő ha gyengeségről van szó.

Shawn csak halványan elmosolyodott, mintha a kicsi éne inná a szavaim.

- Nem sírtam. Ültem egyenes tartással, kifejezéstelen arccal. Ez megtetszett nekik.
Végül egy elhagyatott épületbe értünk.
Ott leültettek a székre majd előjött valahonnan egy ember aki beszél angolul.
Azt mondta bátor gyerek vagyok. Eléggé bátor ahhoz, hogy megvédjem a családomat, mert mindig a család biztonsága az első. Nem értettem, hogy mire célzott.

Ezután a hátizsákomba dugtak egy majd' 4 kilós kokainnal teli tasakot. Itt kezdődött, hogy apám háta mögött nekik kellett dolgoznom. Cserébe nem nyírták ki a szüleim.

Én csak hallgattam, ahogy Shawn beszél szemrebbenés nélkül. Nem értettem, hogyan dolgozta fel ennyire a történteket, hogy ilyen könnyedén belejött abba, hogy beszéljen a múltjáról. Végülis... ezt akartam, viszont ilyen megrázó dolgokra nem gondoltam.

- Mégis miért használtak téged ilyen aljas dologra? Hiszen csak 9 éves voltál. - fakadtam ki.

- Épp ez az. Egy gyereket nem fognak átkutatni, sejtéjük sincs a zsaruknak, hogy napi több ezer dollárnyi kokóval a táskámban jártam mindenfele árulni.

11 éves voltam, mikor elsőnek kipróbáltam.

- Micsoda? - kérdeztem elcsukló hangon. Valami felfoghatatlan érzés kerített hatalmába, éreztem, ahogy a szívem egy darabja lehullik a semmibe.

- Igen. 11. Az egészben az a baj, hogy tetszett. Elsőnek csak keveset csentem el, aztán egyre nagyobb tételben.
16 éves koromra már több kilónyi kólával volt tele a kis széfem amit még a 13. születésnapomra kaptam, mert azt kértem. Persze apáméknak sejtésük sem volt, miért akarom.

Egy ideig nem jöttek rá, de aztán egyre feltűnőbb lett, hogy a kokó tűnik, de pénz nincs.
Elkezdtem focizni. Az edzőm egy olyan férfi volt akinek az apja a fehér-házban dolgozik. Automatikusan biztonságban voltunk én és a csapatom mindenféle külső hatástól.
Ahogy sikeresebb lettem abban amit csinálok, meccsekre is jártam, egyre sűrűbbé váltak a drogtesztek. Választás elé kellett állítanom magam, hogy kokain vagy foci.
Természetesen az utóbbit választottam. Sikerült nagyobb csapathoz igazolnom és most itt vagyok, és csak is a sportnak köszönhetem.
A dílerek meg nem tudják, miért tűntem el hirtelen. Nem tudják hol vagyok, és nem is akarom tudni, hogy mi történne, ha rám találnának. Mindenesetre most biztonságban vagyok énis meg a családom is.

Csak néztem ledermedten Shawn kék szemeibe amik már szinte szikrázni kezdtek a dühtől.

- Megelégedtél a válasszal Jenna Turner? - Emelte fel a hangját.

Én csak bólintottam egyet majd újra lesütöttem a tekintetem.