/ SZÜNETEL /Belém bonyolódtál

22. Rész

Könnyes szemekkel és indulatos léptekkel kutattam Dylan után, nem mentem túl messzire elsőnek.
Megálltam az ajtaja előtt és hevesen kopogtattam azon.

Delina nyitott ajtót.

- Jenna? Minden rendben? - kérdezte lágy hanggal melyhez bódító spanyol akcentus jár, és kecses tartással.

- Nem. - zártam rövidre- beszélni szeretnék Dylannel.

Delina zavart pillantással bámult vissza rám. Persze, hisz nem tud és nem érthet semmit.

- Szóval? Hol találom? - faggattam.

Némi gondolkodás után picit félre húzódott, és lassan intett a kezével, hogy menjek beljebb.

- Várd meg itt, mindjárt jön. - mondta. - én beszélgetek kicsit az anyukájával. 

Majd kiviharzott.

Nagyot sóhajtottam és még magam sem tudtam, mit fogok mondani.

Így teltek el hosszú-hosszú percek, mire végre Dylan betoppant.

Teste ledermedt, ahogy meglátott. Szemén némi kétségbeesést làttam,  mert látta rajtam, mennyire kivagyok borulva.

- Dylan. - kezdtem remegő hangon - légyszives csukd  be az ajtót, és beszéljünk.

Egy pillanatig sem hezitált, kulcsra zárta az ajtót, majd leült velem szembe, a babzsákra.

Figyelmes tekintete rámszegeződött.

Már átöltözött.  Egyszerű fekete pólója rásimult, tökéletesen kiemelve a mellkasát, a karját és a hasát. Pillantásom elidőzött a  felső testén.
Kihasználva a csendet ami körülvett, tekintetem egyre feljebb vezettem lassan és minden kis apró részletet megfigyeltem. Jobbam megtudtam most nézni az új tetkót, a nyakát, az állát, az ajkait, az arcvonalát, végül visszabámultam nagy barna szemeibe. Pupillája tág volt, és én ölni tudnék... azaz, tudtam volna ezért a vonzó pillantásáért.

- Miről szeretnél beszélni? - hangja kicsit bizonytalan volt de annál lágyabb, már már selymes.

Azonnal libabőrös lettem tetőtől talpig.

Szólalni akartam de elakadtam.

Életem során sok mindennel kellett már szembesülnöm, amivel talán senkinek sem kellene. Rájöttem rengeteg dologra. Az élet nem egy tündérmese. Mindenkinek ott van a gonosz az életében, és bármennyire is megakarunk szabadulni tőle, ő mindig ott lesz.
Rájöttem arra,hogy az én történetem gonosza Dylan, aki hajthatatlan, követelőző, és önző.
Viszont rájöttem arra is, hogy Dylan Scott olyan gonosz, akinek szerepelnie kell a történetemben, mert nélküle nem létezik az én mesém.

- Rólunk.

Dylan mintha teljesen sebezhető lenne most, de mi történhetetett?

- Kérj bármit, és úgy lesz - sóhajtott fel, arcát pedig  kezeibe temette.

- De még... de még nem is hoztam szóba semmit.

- Pörgessük át azt a részt mikor leszidsz, és kössünk kompromisszumot, úgyis ez a vége.

Egyszerűen nem tudtam figyelni rá. Nem tudtam figyelni arra amit mond. Szemeim az ajkaira tapadtak és teljes egészében elöntött a melegség.

- Neharagudj, nem figyeltem. - ráztam meg a fejem.

- Mi vonta el a figyelmed?- kérdezte kecsegtetőn.

Hirtelen nem is tudtam mit mondhatnék.

Dylan mélyen a szemembe nézett én pedig nem tudtam leplezni mennyire kívánom őt.
Egyik keze lassan hozzá ért a térdemhez, mintha engedélyt kérne. Látta, hogy egy porcikám sem próbál ellenkezni, ezért lassan elkezdte végigsimítani a combom.

A kéjes érzéstől majd' elolvadtam. Lélegzetem elakadt és teljes egészében elöntött a forróság. Olyan rég éreztem Dylan meleg érintéseit. Éreztem, hogy kezd összeforni a lelkem néhány törött darabja, amiket oly csúnya módon tönkretett.

Dylan keze lassan haladt, elidőzött és kiélvezte, hogy hozzámérhet.  Ajkait résnyire nyitotta, apró sóhajok hagyták el a szàját  és akkora csend vett minket körül, hogy szinte hallottam a gyorsuló szívverését.

A szívem mélyén valahogy próbáltam megállítani és kimenni a szobából, de nem ment. Ott ragadtam. Ott abban a pillanatban újra Dylan fogja lettem, de az zavart az egészben, hogy valahogy egy cseppet sem bántam.

Keze megállt. Szemeiben tüzelő vágyat, de némi bizonytalanságot is láttam. Pillantását felváltva az ajkaimra majd a szememre vezette.

Megfogtam a kezét ami már teljesen a combom tövében volt a miniruhám alatt, a bugyim pereméhez közel.
Nem szóltam semmit, a hirtelen fellángolt vágytól és felszökő pulzusomtól csak sóhajok tudták elhagyni a számat.

- Kérlek. - mondta halkan, rekedtes hangon - csak egy utolsó te meg én.

Ez az érzés, amit már 2 éve annyira hiányoltam, most újra elragad.  Nem túlzok azzal, hogy Dylantől teljes extázisba estem. Egyszerűen nem jött ki szó a számom, lélegzetem és szívverésem egyre gyorsabb volt, és tudtam, hogy visszafordíthatatlanul akarom őt.

Az ölébe ültem lovagló helyzetben, oda a babzsákra.

Pirosló arcát két kezembe fogtam, egyszerűen csak olyan könnyed és csodás volt az egész.

- Teljes szívemből gyűlöllek téged, Dylan Scott. - suttogtam felhevülten.

Egy pillanattal később máris a kezei a csípőmbe markoltak, és a világ legpuhább és legfinomabb csókja volt a számon.

Az  a lágy és mentolos Dylan- féle csók.