/ SZÜNETEL /Belém bonyolódtál

30. Rész

DYLAN:

Az a kurva ébresztő olyan hangosan és idegesítően csengett a fülembe, hogy legszívesebben kihajítottam volna a telefonom az ablakon.

Hunyorogva ültem fel az ágyon.

Az ablak előtt Delina álldogált egy szál fekete fehérneműben.
Meg kell hagyni, nem semmi teste van, viszont sosem tudott annyira érdekelni az egész teste, mint Jenna egyetlen apró mosolya.

- Mekkora nyálas fasz lettem az évek során, magam sem hiszem el. - gondoltam magamban.

- Buenos Dias Mi Amor. - lépett hozzám Delina majd hirtelen az ölembe pattant.

- Neked is jó reggelt. - mormogtam álmosan.

Delina rámmosolygott, majd egészen közel hajolt a fülemhez.

- Elfelejtjük a tegnap esti kis beszélgetésünket, különben nagyon rossz vége lesz a dolgoknak. - suttogta a fülembe.

Basszameg, még csak 7 óra múlt, és máris fenyegetőzünk? Nem lehetne reggeli után? Biztosan több erőm lenne ezzel a spanyol nővel szembeszállni akinek az apja bármikor lefejeztethet.

- Te most fenyegetsz? - toltam el magamtól.

- Tényeket közlök veled, kedvesem. - mosolygott tovább.

Kurvára parázok az olyan emberektől, akik fenyegetőznek vagy szarságokat beszélnek és közben  kibaszottul nyugodt mosoly ül az arcukon... és még rám mondják, hogy pszichopata vagyok.

De hiába a befolyásos apuka, felém nem kerekedik senki.

- Elsőnek is, szállj le rólam. - kezdtem.

Delina így is tett, és leült mellém.

- Másodjára pedig, ha már tényeket közlünk, akkor az is egy kurva nagy tény , mi amor , hogy csalsz engem.

- Mégis kivel csalnálak és hogyan? - csattant fel.

- Bébi ne ronts a helyzeten, túlságosan alábecsülsz. Úgy gondolod nem értem, mikor áradozol spanyolul, hogy mennyire bekapnád a farkát a vonal másik végén lévő alaknak.

Delina képe teljesen lefagyott.

- Ezt hogyan magyarázod? - húztam össze a szemöldököm.

- Nem tudom miről beszélsz, ne is próbálj vádolni ilyesmivel, különben...

- Különben mi? - vágtam a szavába.

- Egy szavamba kerül és eltörölnek a Föld színéről.

- Ilyen könnyen megválnál szeretett férjedtől? - nevettem fel.

Delina leszegezte a pillantását.

- Jobb, ha most inkább lemész és segítesz anyámnak a reggelivel, tedd hasznossá magad. - vetettem neki oda.

Delina mérgesen kapta rám a tekintetét, végül kiviharzott a szobából.

JENNA:

Nemtudtam, hogy álmodok, vagy tényleg valaki puszilgatja a homlokom. Kinyitottam a szemem, és Dylan támaszkodott két kezén felettem.

- Jóreggelt, szépségem. - mondta halkan miközben széles mosoly volt az arcán.

- Dylan, mit művelsz? - ültem fel hirtelen.

Viszont egy cseppett sem voltam mérges, csak a látszat kedvéért mérgelődtem.

- Ma az összes nő nemű lény rossz kedvvel kelt? - nevetett fel.