/ SZÜNETEL /Belém bonyolódtál

21. Rész

- Jó barátok vagyunk. - feleltem könnyedén.

- Hazudsz. - arca szinte eltorzult de nem bántam, hogy az idegein táncolok.

- Nem, veled mindig őszinte voltam. Tudod mit? Mégis érdekel a múlt - löktem rajta újra. - mert ahogy mondtam, mindig őszinte voltam veled. Beavattalak a tervembe de a szemembe röhögtél. Ott megígértem magamnak, hogy tönkreteszlek.

- Hagyd abba. - mondta.

- Nem! A szemembe röhögtél és élvezted ami ott történt. - üvöltöttem.

- Mert te nem? - nevetett fel.

- Kibaszottul nem. Ahogy mondtam, tönkreteszlek, semmit sem felejtek és most, hogy ráhajtottál Jennára, mégjobban kicsinállak. - sziszegtem az arcába.

- Nem tudsz fenyegetni az apámmal. - mondta magabiztosan de hangja teljes bizonytalanságról árulkodott.

- Csak egy telefonhívás és beszámolok rólad, mindenről. Apád évek óta nem tud rólad és eddig én fasz még falaztam is neked. De itt vége. Egy rossz szó és neked lőttek, Shawn kadét.

- Te szemét. - sziszegte vissza - mit akarsz tőlem?

Elengedtem.

- Rendben, tárgyaljunk.

- Mondd már. - rivallt rám.

- Még élveztem volna a kínzásod, de akkor tisztázzuk. Szakíts Jennával,  törd össze a szívét  teljesen, hogy rád is olyan undorral nézzen, mint rám, ennyit kérek és letiltom apád számát. - feleltem könnyedén.

Elgondolkodott.

- Amúgy sem kell az a szuka. - mondta felsóhajtva.

Azthittem, nem hallok jól.

- Mivan?

- Amúgy sem kell, nem emlékszel Dylan? Mi nem randizunk.  Te meg én nem ilyenek vagyunk, jól tudod milyenek vagyunk és mit látunk a nőkben.  - nevetett fel gúnyosan.

- Fogd be a pofád és ne beszélj így róla. - üvöltöttem rá.

- Ugyan már, átlátszó vagy, ez a nő is akit ide hoztál egy csepp  érzelmed nincs felé, még csak szánalomból sem, jól ismerlek.

- Nem tudsz te semmit. A dolgok változnak. Szedd össze magad faszfej, pakold a cuccod, koptasd le Jennàt és tűnj el még ma, különben kicsinállak. - mondtam mélyen a szemébe nézve.

Farkasszemet néztünk még pár pillanatig.

- És ha hazudtál volna Jennával kapcsolatban, és mégis bejönne, akkor is buktad, mert elmondom neki, hogy ki vagy valójában, és akkor a kisujjad sem kell megmozdítanod ahhoz, hogy gyűlöljön.

Az ajtó felé vettem az irányt, mikor hozzámszólt.

- Miért nem akarod, hogy Jenna belémszeressen, ilyen jó báttyó vagy? -  kérdezte.

- Ahhoz már semmi közöd, pakolj.

Remélem ezt sikerült elintézni, kicsit sajnálom, hogy ilyen könnyen ment, szívesen szétvertem volna az öntelt faszfejét.

Mielőtt kiléptem volna az ajtón, Jennába botlottam.

Kérdőn nézett rám tágra nyílt szemeivel, de  még javában feldúlt voltam, ezért bármennyire akartam is, nem tudtam lágyabb tekintettel visszapillantani rá.

Igyekeztem elkerülni a szemkontaktust vele, ezért gyors léptekkel elsiettem.

JENNA:

- Miért volt itt Dylan? - kérdeztem Shawnt, amint beléptem a szobába, de ő csak vöröslő fejjel bámult vissza rám.

Talán bántotta? Vagy ennyire felmérgelte?

- Hahó! - szóltam hozzá újra mert nem  akart válaszra  méltatni.

- El kell mennem. - bökte ki végül.

Ott abban a pillanatban tudtam, hogy Dylan valamiféle kis aljas tette áll a hàttérben.

- Mit művelt az a szemét? - léptem közelebb hozzá.

- Semmit.

- Mondd el. - kérleltem.

- Semmit. - ismételte meg.

- Mondd már el. - rivalltam rá.

- Semmit sem mondott, csak egyszerűen undorodom tőled, nem akarlak látni többé, túl sok volt ez a közelség. - üvöltötte vissza.

Mi a jó Isten.

- Hazudsz. - mondtam elcsukló hangon.

Nem hittem el amit hallottam. Nem lehet, hogy Shawn egyik pillanatról a másikra meggondolja magát. Tudom, hogy nem vagyunk együtt, hiszen megbeszéltük, hogy a családom előtt szeretnénk ezt eljátszani, de nekem nem tűnt fel az utóbbi napokban, hogy Shawn így érezne.

- Már miért hazudnék? - fakadt ki.

- Mert... mert... - kerestem a szavakat.

- Mert te vagy Jenna Turner, akire mindenki vágyik, akit mindenki megakar szerezni, igaz? A tökéletes lány, akinek nincsenek hibái és olyan kurvára ártatlan, igaz?

- Elég. - szűrtem ki nehezen a fogaim közül.

- Csak megakartalak húzni, ez az igazság. - nevetett fel.

Lehunytam a szemem és hagytam, hogy teljesen elvigyen a sötétség. Nem tudtam, hogy ez Dylan aljas játéka, vagy ez Dylan hajdani legjobb barátjának valódi énje. De mit is gondoltam? Shawn màr a találkozásunk első pillanatában bizonyított, hogy mekkora seggfej. 

- Amúgy is - kezdte - azthittem azért kell ide jönnöm, mert féltékennyé kell tennem egy faszit, hol van? El sem jött, és én továbbra is maradtam, pedig màr akkor felkellett volna állnom az asztaltól. Átbasztál, mert nem jött senki, anyád csávóján és Dylanen kívül nem volt itt más férfi. - mondta szemrehányóan.

Oh. Meg is feledkeztem róla. Lehet csak azért mert egyedül én vagyok képben azzal, hogy ez a bizonyos fiú mindvégig ott ült az asztalnál, egy bomba latinával az oldalán.

- Nem tudott eljönni. - suttogtam.

- Akkor nincs itt tovább keresnivalóm.

Igaza van. Egyetlen oka volt, hogy eljöjjön, azaz, egy okom volt, hogy meghívjam. Bele sem gondoltam az egészbe. Képes  lettem volna megmondani, hogy Dylan az a személy végig azon aggódva, hogy vajon kiderül - e, hogy kvázi rokonok vagyunk?  

- Rendben. - nyugodtam bele végül. - mire vissza érek, szedd össze a holmid, ha pedig nem sikerül lakást találnod, akkor én cuccolok ki. - töröltem meg a szemem, majd hátat fordítva neki elhagytam a szobát.