/ SZÜNETEL /Belém bonyolódtál

31. Rész

DYLAN:

- Tudod Jenna, mikor valakinek ennyire kőgazdag a családja, és még nagyon sokáig fent akarják tartani a nevüket, sok elvárás hárul a család legidősebb gyermekére.

- Rendben, ez idáig világos, Delináról van szó? - kérdezte túlságosan érdeklődően.

Nemtudom, szarul kellene- e éreznem magam, hogy ilyen könnyedén beszél Delináról. Szemrebbenés nélkül. Nem ül ki az arcára semmi féle undor, még csak egy aprócska jelét sem adja annak, hogy felzaklatná Delina nevének hangzása a számból.

- Igen, róla van szó.  - köszörültem meg a torkom.

Folytatni akartam de egyszerűen lenyűgöz Jenna látványa így, hogy most a szemébe néztem.

Csak ül előttem türelmesen, ajkai résnyire nyitva vannak annyira próbál rám koncentrálni.
Tartása egyenes, és elképesztően csinos ebben kis toppban. Nem bírtam nézni rajta azt a nehéz és vastag pulcsit, amit valószínűleg egy fiútól kapott, mert nem női kölni illat áradt belőle.
Copfját kiengedte. Csillogó barna haja annyira puhának tűnik, és ha egészen közel vagyok hozzá, érzem a samponja illatát. Azok a szemek.
Azok a figyelmes őzike szemek.
Te jó ég, felkavaróan szerelmes vagyok.
Az ajkai.  A telt, rózsaszín ajkai.
A nyaka vonala.  Kivillanó dekoltázsáról csak csúnya és piszkos gondolataim vannak, nem tehetek róla.
A bőre. Annyira illatos. Nem parfüm, sőt semmi féle permet. Maga a bőre illata egyszerűen mámorba ejtő.

Ez a lány egy főnyeremény. Amit már egyszer megnyertem, és ha elég szerencsés játékos vagyok, újra az én markom fogja ütni.

- Szóval? - rázott fel Jenna lágy, selymes hangjával gondolataimból.

- Neharagudj, csak... szóval igen, Delináról van szó - kezdtem - nem rád vagyok mérges, csak maga a gondolat, hogy  ő és én közösen neveljük a saját gyerekünket, kizárt. Mert nem lesz.

- Miért nem lesz? - nyitotta tágra a szemeit, de valami mintha bújkált volna benne.

- Mert nem szeretnék. - vetettem oda.

- Nincs más oka? - húzta össze gyanakvóan szemöldökeit.

Ezt már tényleg kezdtem furcsállni.

- Tudnom kellene valamiről?- szegeztem neki a kérdést.

- Nem tudom... - bizonytalanodott el.

Jenna kerülte a tekintetem, mindenhova pillantott, csak rám nem.

- Ha tudsz valamit, ha mondott neked valamit, amiről tudnom kellene, nyugodtan mondd el.

Jenna felsóhajtott.

- Nem is tudom Dylan, ez így elég rizikós, ki fogsz akadni, hogy én tudok róla, te pedig nem.

Itt már nagyon érdekelt a dolog. Mit művelt ez a nő?

- Mondd csak, ne aggódj a többi miatt. - unszoltam.

- Jó rendben - adta meg magát.

Jenna még vett néhány nagyobb levegőt.
Kikészít ez a lány. Teljesen.

- Szóval volt Delinával egy furcsa... beszélgetésünk. Mondtam neki pár dolgot, amit lehet nem kellett volna, mint például, hogy nem szereted, kihasználod és, hogy minden létező lánnyal lefeküdtél már az államokban.

Amikor ezt Jenna egy levegővétellel elmondta, fel kellett nevetnem. Felettébb szórakoztatónak tartottam, hogy a féltékenység beszélt belőle, bár hallhattam volna, hogy tudjam húzni vele az agyát.