/ SZÜNETEL /Belém bonyolódtál

13. Rész

Valami biztosan nem stimmel ezzel az egésszel. - állapítottam meg hangosan, miután 35-ödjére  olvastam át.

- Mi nem stimmel? - kérdezte Shawn mormogós, ébredező hangon.

- Szép delet. - feleltem. - az nem stimmel, hogy felakarnak venni gyakornoknak egy új könyvkiadóhoz itt Washintonban, jó fizut és szállást biztosítanának, írhatnék egy könyvet amit kiadnának és az egész világ az én sztorim olvasná, nem mellesleg világszerte konferenciákra hordoznának teljesen költségmentesen. - ámultam el újra, ahogyan kimondtam ezt végre hangosan is.

Felnevettem.

- Jenna, ezzel tényleg nem stimmel valami. Ilyen nem létezik. Tudod mennyit szenvednek mások, hogy egy ilyen helyre bejussanak gyakornokként? Honnan kaptad ezt a papírt? - szegezte rá szemeit a fényes jövőt ígérő papírlapra.

- Az új tanárnőtől kaptam.

- Delina? Delina Scott? - kérdezte álmos szemeit törölgetve.

- Igen. Tudsz róla valamit?

- Nem sokat. Igazából semmi hasznos információt nem tudok mondani. Azthiszem.

- Azért köszi. - nem fér a fejembe, hogy most kultúráltan beszélgetünk ezzel az alakkal, hihetetlen.

- De a kedvedért....

- Nem, köszi - szakítottam félbe, elég volt a jópofizásból.

Tanáncstalanságomban felhívtam anyát. Ő mindig mindenre tudja a választ.

- Anya? - szóltam bele a telefonba.

- Igen, kicsim? - szólt vissza jókedvű, lágy hangján.

- Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de kaptam egy állasajánlatot egy könyvkiadónál, minden szépet ígér, de nem tudom mitévő legyek. Az új tanárnőtől kaptam a lehetőséget és... és... én nem bízom benne. Szerinted mi lenne a helyes döntés? Próbáljam meg, vagy inkább utasítsam el?

- Kedvesem, hisz ez csodálatos! Már miért utasítanád vissza? Nem tudok ennél hozzád illőbb munkát elképzelni, te erre születtél, élj a lehetőséggel, nem mindig van ilyen alkalom. Hogy is hívják az új tanárnőt? Biztosan nagyon kedves lehet.

- A kedvességét még nem tudom alátámasztani, nekem olyan áttetszőnek tűnik az a nő, és amit halványan látok átrajzolódni a túloldalról az valami borzasztó. De lehet csak téves megérzés. Egyébként Delinának hívják. Delina Scott.

- Oh te jó ég... - suttogta anya.

- Mi a baj?

- Ő, tehát Delina... ő Dylan..

Nem... nem lehet... tudtam. Tudtam, hogy valami nincs rendjén. Már mégis miért lenne egy latinának Scott a vezetékneve,ha nem a férje nevét vette volna fel aki ízig-vérig amerikai. Mégis hogy lett volna emnyire összefüggő ez az egész, mikor egyszer még meg is jegyezte nagyon régen Dylan, hogy a könyveim összefoglalójának neve, a "lovetoread" mennyire illene egy könyvekkel foglalkozó cég nevéhez. Az eszem megáll... és én próbáltam elhitetni magammal, hogy ez csak egy véletlen egybeesés.

- Hahó? Kincsem?! Minden rendben?

- Igen, természetesen, egy hét múlva találkozunk. - nyeltem egy nagyot miközben próbáltam lenyelni azt az ideggombócot, ami megpróbált megakadni a torkomon.

- Sajnálom kicsim ezt az egészet, bárcsak tehetnék valamit érted. - sóhajtozott.

- Anya, Dylan a múlté,  nem érzek iránta semmit és egyébként is már van valakim, remélem nemm gond, ha hazajön velem hálaadásra. - mosolyogtam magam elé feszülten, hogy mégis miket hordok én itt össze.

- Dehogy baj, már hogy is lenne baj! Alig várom, hogy bemutasd nekünk. - ujjongott anyám a vonal végén, míg én a másik felén azt sem tudtam, mihez kezdjek most.

- Akkor egy hét múlva, szeretlek. - köszöntem el sietősen.

Dylan felesége az új tanár, Dylan felesége munkát ajánlott, Dylan felesége valószínűleg nem tud rólam, és valamiért ki nem állhatom Dylan feleségét.

El sem hiszem, hogy ez a szemét beajánlgatott az újdonsült feleségének, hogy dolgozzak náluk. Mégis miért akar még ennél jobban a földbe tiporni? Nem elég, hogy olyan hirtelen, szó nélkül otthagyott csupán egy semmitmondó levelet hagyva maga után, de most azt akarja, hogy nézzem is végig egy székben üldögélve, hogy enyeleg a nőjével miközben én neki dolgozom. Kész röhej. Ezért még mocskosul megfizetsz, Dylan Scott.

A hét további része szintén csak stresszesen telt, egészen csütörtökig próbáltam pasikat  fűzni, de mikor eljutottunk odáig, hogy a hétvégét töltse velem és a szüleimmel, szó szerint elmenekültek előlem, mintha megfenyegettem volna őket valami  nagyon durva és beteg dologgal.

Gondoltam hogy megkérem Liamet, játssza el a hétvége erejéig a szüleim előtt, hogy együtt vagyunk, de most alakulóban van egy lánnyal, aki a világ másik felén lakik és egész hétvégen videochatelni szeretne vele. Nemtudtam, sírjak, vagy esetleg nevessek ezen a sztorin, de majdnem sírás lett a vége , mikor meggyőzött róla, hogy ez igaz. Na bár nem azért fakadtam majdnem sírva, mert bánt , hogy Liamnek van valakije, csak meghatott a dolog, hogy hisz az ilyen szerelembe. Remélem egy hét múlva nem fog megint utánam koslatni, ha Miss Távolsággal nem jönne össze a dolog.

Nem tudtam mihez kezdjek, már majdnem belementem Kimberly vakrandizós ötletébe, de szerencsére hamar észbe kaptam. Köszönöm, nem kérek lábfétises sorozatgyilkosokból.
Második ötlete a bulizás volt, de ott sem találtam volna olyan pasit aki ezt bevállalja egy nap ismerkedés után, maximum felpróbált volna valaki magára ma éjszakára, majd sosem láttuk volna egymást újra.

Szomorúan battyogtam fel a kollégiumi szobámba. Meglepődtem, mikor tisztaság volt bent és még az én asztalomon is rend volt, pedig rendetlenül hagytam.

- Szia Jenn, gondoltam megleplek, hogy neked ma már ne kelljen takarítanod.

Észre sem vettem, hogy bent van Shawn a szobában, annyira levoltam nyűgözve.

- Köszönöm. - suttogtam, elképesztően jól esett ez a kis kedves gesztus tőle, erre sosem számítottam volna és pont a legpocsékabb napomon dobta be a cuki-kártyát. 

- Láttam, hogy ezerrel fűzögeted a pasikat, de mindegyik kikerekedett szemmel rohant el előled. - nevetett - ez volt a legkevesebb amit tehettem érted.

Hirtelen keserves zokogás tört ki belőlem, mármint nem amiatt amit Shawn mondott, vagyis részben amiatt, mert elgondolkodtatott.

- Bocsánat, neharagudj, nem úgy gondoltam, csak megakartalak nevettetni.

Lehuppantam mellé az ágyra, egészen közel, már-már túl közel de most ez sem aggasztott.

- Ennyire szörnyű ember vagyok ? - kérdeztem őszinte válaszra várva.

- Nem, dehogy Jenna, már hogy lennél szörnyű ember? Ki mondta ezt?