/ SZÜNETEL /Belém bonyolódtál

15.rész

Ledöbbentem. Ledöbbentem, mikor Shawn egy autóhoz vezetett. Ugyanolyan mercihez, mint Dylané.

- Ez csak vicc, ugye? - fogalmazódott meg a kelleténél hangosabban a kérdésem.

- Szép, mi? - simította meg a motorháztetőt.

- Gyönyörű. - mondtam halkan, közben megint emlékek ezrei keltek életre az agyamban.

Emlékszem, mikor hazavitt Dylan az első kis kalandunk után, én meg teljesen kivoltam bukva, hogy mennyire szemét alak, de ő csak az evésre gondolt. Ott abban a pillanatban nagyon lekötött a dolog, hogy mennyire tisztán és rendezetten tartja a kocsiját. Sehol egy porszem, egy kósza hajszál vagy egy csokispapír. Az egyetlen használatra utaló nyom kizárólag az ujjlenyomatai voltak. Szerette a kocsiját.
Talán jobban mint engem. 

Nagy szerencsémre, Shawn verdája nem egészen volt tiszta. Na meg belül a színe sem az a krémes- bézs szín volt, hanem fekete.

- Hogy érzed magad? Mindjárt ott vagyunk. - szólalt fel Shawn jó hosszas csend után.

- Nem is tudom. Ideges vagyok.

- Nem lesz semmi baj. A szüleid biztos jófejek lehetnek. - nyelt egy nagyot.

Végre megnyugodtam, hogy nem egy robot és vannak érzelmei. Mégis ki az aki nem parázik, ha először lát valakiket több napon keresztül, akikhez semmi köze és igazából nem is kéne ott lennie?

Még egy utolsót beleszürcsöltem a benzinkúton vett prime italomba, mikor befordultunk az utcánkba.

Anya már a felhajtónál várt széles mosollyal az arcán, s mielőtt teljesen oda értünk volna, Nate-t láttam meg izgatottan szaladni anya mellé.

Ahogy megláttam őket, elszállt minden bizonytalanságom. Nagyon kiülhetett az arcomra, hogy mennyire örülök, mert Shawn arcán is hatalmas mosoly kelt, ahogy egymásra pillantottunk.

- Kincsem. - szorított magához anya.

Hosszan viszonoztam az ölelését. Szemébe nézve végre ugyanazt a boldog nőt látom aki régen mindig olyan kedves és lelkes volt mindenkivel, akinek sosem voltak gondjai, aki feltétel nélkül szeretett és mindig csak adott, akkor is, ha cserébe nem kapott semmit.

- Gyönyörű vagy. - állapítottam meg, ahogy szememmel végigpásztáztam. 
Jobb bőrben van mint valaha.

Nagyon boldog voltam, hogy itt lehetek anyáékkal, viszont amint beléptünk a házba, minden kedvem elszállt. Minden egyes bútor, a falak színe, de még a tv is Dylanre emlékeztet.

Majdnem a sírás is rám jött,  mire észbe kaptam, hogy Shawn nélkül indultam be.

Ebben a pillanatban betoppant ő is, kettő hatalmas táskával, a bőröndömmel, na meg anyámmal a háta mögött.

- Hogy milyen kedves ez a fiú! Miért nem meséltél nekem róla hamarabb? - csattant fel anya.

- 2 percre sem hagytalak kint titeket. Mit mondott? - néztem kétségbeesetten Shawn-ra, mire mindketten felnevettek.

- 2 perc? - kérdezte Shawn- legalább fél órának tűnt.

Felhoztunk minden cuccot a szobámba, közben mindem erőmmel azon voltam, hogy elkerüljem a tekintetemmel Dylan ajtaját.

- Szóval, ez a kis kuckóm. - zártam be magunk után az ajtót.

- Bájos. Az egy hercegnős függöny? - nevetett fel Shawn.

- Az már ott volt mikor idejöttünk. - mondtam egy szerforgatást követően - amúgy is, mi baj a hercegnős dolgokkal?

- Hány éves is vagy?

- Nemsoká 20.

- Akkor megértem, talán 30 évesen kinövöd. - nevetett.

- Amikor pakoltál láttam egy batman-es boxeralsót, ezt hogyan magyarázod?

Hirtelen lefagyott a mosoly az arcáról, és teljesen elvörösödött mire jóízűen nevetni kezdtem.

- Az csak egy boxer, nem làtja senki. - mondta sértettséget tettetve.

- Én sem láthatom? - léptem közelebb hozzá.

Végigmért a szemével én pedig szinte beleborzongtam a pillantásába.

- Majd kiderül. - mosolygott.

- Hàt persze, hisz szőke vagy. - huppantam le az ágyra, olyan kellemes öblítő illata volt az ágyneműnek, hogy majd' elolvadtam benne.

- Ezt meg hogy érted? - ült le mellém.

- Nem bízom a szőke srácokban, túl titokzatosak.

- Csak nem egy szőke fazon is összetörte a szíved? - mosolygott.

- Is? Honnan tudod, hogy akiről beszéltem, nem volt szőke? - néztem rá vádlóan, majd elnevettem magam.

- Megérzés. - felelte könnyedén.

- Igen, egy szőke is összetörte. - válaszoltam kis csend után.

- Akkor most hányszor is volt összetörve a szíved? - feküdt le mellém.

- Úúúgy... egy és félszer.

- Egy és fél? Fejtsd ki kérlek.

- A szőke félszer, mert már amúgy sem volt fényes a kapcsolatunk, de ő tört össze elsőnek, majd aztán a barna, de ő nem kímélt, nem csak félig, teljes egészében eltiport. - sóhajtottam.

- Talán én vagyok az a szőke, aki összerakná.

- Az kizárt. - sóhajtottam.

- Miért?

- Egyrészt nem tudnék újra szerelmes lenni, soha, a szex csodás veled, de többet nem tudnék nyújtani a testi örömöktől. Másrészt, a barnákra bukom azóta.

- És még azthittem én vagyok itt a seggfej. - nevetett fel - nem vagy egy hercegnő típus. - állapította meg.

- Máris ítélkezel, pedig nem is ismersz.- mosolyogtam rá.

- Ez a rózsaszín minden itt a szobádban, meg az a sok könyv elég sokat mond. Minden romantikát ami benned van, az irodalom szerelme életeti csupán, azthiszed, hogy valahol vár egy herceg, hogy minden olyan mint egy filmben mikor szerelmes vagy. Te vagy az a tipikus lány, akinek csillognak a szemei, mindenkit megkaphat,de őt nem kaphatja meg senki.
Az a tipikus lány aki korán kell, rendezett, okos, gyönyörű, csinos és intelligens mégis rengeteg gondja van, amit nem bulizással és ivással nyom el, hanem ábrándozással. Várod, hogy legyen valaki, de te cserébe nem teszel semmit. Várod, hogy valaki tiszteljen, de te nem viszonzod. Mert lány vagy. Mert megérdemled. Mert egyértelmű.
Ébredj fel Jenna.

Ami az igazat illeti, senki nem volt még ilyen őszinte velem. Legbelül tudom, hogy részben igaza van, de azért ez csúnya volt.

- Ezt bóknak veszem. - feleltem jó hosszas csend után.

- Jó kicsit eltúloztam, de konkrétan olyan vagy mint a filmekben a szőke lány aki gazdag és befolyásos, mégis úgy tesz, mintha nem lenne tisztában az előnyeivel és a hatalmával. - húzta fel szemöldökeit Shawn.

- Miért is vitatjuk ezt a témát?

- Mert kurvára bejössz nekem, de messziről kerülöm a fajtád. Tudod miért? Mert ti tudjátok a legkeményebben összetörni az ember szívèt.