/ SZÜNETEL /Belém bonyolódtál

24. Rész

JENNA:

Te jó ég.

Ez volt az első gondolatom, amint berontottam a szobámba és belezuhantam az ágyba.

Az előbb majdnem megfektetett Dylan Scott. Újra. Bánom? Nem.

Mondtam, hogy tönkreteszlek.

Gondolkodtam, szövögettem a tervem. Arra jutottam, hogy ideje egy kicsit zsarolni a szépfiút.

Shaw-nak már csak a hűlt helye volt. Tényleg elment. De vègülis, nem bánt annyira a dolog. Sok lenne nekem újra belekeveredni cápa dolgaiba. Már abban sem vagyok biztos, hogy cápa kinyiffant, nekem pedig nincs kedvem tovább menekülni.

Nem akarok most ilyesmin gondolkodni. Majd ha visszatérek az egyetemre, ráérek aggódni a többi gondomon.

Végre együtt tölthettem egy kis időt az öcsikémmel. Egy jó ügyvéd és végre egy igazságos bíróval az oldalunkon, anya megkapta Nate felügyeleti jogát. Bár valamiért úgy érzem, apa... azaz, Ted dönthetett így azokután, ami történt a floridai házukban.

Társasoztunk, elütöttük az estét együtt, egy-két dolgot kivéve átbeszéltünk mindent anyával, na meg  aztán csatlakozott Regina és Brian is.

Este fele úgy döntöttem végre veszek egy lazító fürdőt. Annyira kényelmetlen huzamosabb ideig zuhanyozni, ugyebár a koliba csak zuhany van. Attól tartok, ha átmennék Kim-hez élvezni a kád nyújtotta fürdést, a végén még ő is becsatlakozna. Sőt, biztos.

Benyitottam a fürdőbe és Dylant pillantottam meg egy boxerben.

- Te jó ég! - üvöltöttem, ahogy becsaptam magam előtt az ajtót, hogy ne kelljen tovább bámulnom.

Idegesen vissza siettem a szobámba, de a nyomomba eredt.

- Bocsi, nem tudtam, hogy jönni akarsz, csatlakozol? - kérdezte hatalmas vigyorral a képén.

- Elhiszem, hogy csodaországban, ahol eddig laktál a latináddal, ott nem kell zárkóznod, de mi lenne ha a hétvége erejéig magadra zárnád az ajtót, ha használod a fürdőszobát?! - vágtam hozzá szavaim.

Magam sem értettem miért vagyok ilyen feldúlt. Talán kicsit szégyellem, ami a szobájában történt.

- Nyugi már, akkora gond nem történt... nem a farkam lóbáltam, bár az már ismerős, nemde?

- Dylan! És ha anya nyit be? Vagy Regina?  - üvöltöttem.

- Akarsz beszélni a ... történtekről? - kérdezte némi csend után, egy fokkal komolyabb arckifejezéssel.

Akarok? Ideje megszabni a szabályokat.

- Igen, kellene beszélnünk róla.

- Rendben, akkor miután megfürödtem, kimehetnénk és átbeszélhetné...

- Nem! - vágtam közbe - most beszéljük át.

Azzal az ajtómhoz siettem majd mielőtt kulcsra zártam volna, kikukucskáltam, hogy van -e valaki a közelben.

- Szóval... - fogtam meg mindkét tenyeremmel a csupasz mellkasát, majd tolni kezdtem, hogy leüljön az ágyra.

- Szóval?

Leültem szorosan mellé.

- Delina mennyit tud rólam? - kérdeztem kicsit hezitálva.

- Nem sokat. Annyit, amennyit Shawn rólam. - vágott vissza.

- Oh tényleg? Mert Shaw-nak lenne mesélni valója!

- Nem arra gondoltam - forgatta meg a szemét - hanem arra, hogy annyit tud, hogy kvázi rokonok vagyunk. És... nem valami fényes a kapcsolatunk.

- Nem valami fényes... - ismételtem meg elmosolyodva.

- Ne kezdd, kérlek. Inkább beszéljünk.

Felálltam.

- A kezemben vagy.

- Tessék? - kérdezte kis csend után.

- Mikor csókolóztunk a babzsatyidon, készítettem egy képet magunkról.

Ez persze nem volt igaz.

- És? Most zsarolni próbálsz vele?

- Pontosan. Bármikor beköphetlek Delinának.

Dylan gyönyörű mélybarna szemei most tágra nyíltak, pupillája egészen kitágult és  talán... elvörösödött? Zavarba jött?

- Nem tennéd. - bökte ki végül.

- Oh dehogynem. - ültem az ölébe majd lassan hátra simítottam a haját. - a dolgok változtak, Dylan.

Dylan lélegzete felgyorsult és felemelt a tudat, hogy elég ennyit csinálnom, hogy felcsigázzam.

Mutatóujjamat végighúztam óvatosan a nyaka vonalában a vállán keresztül egészen a mellkasáig. Ott finoman belemélyesztettem a körmöm amitől felszisszent.

- És mi a zsarolásod tárgya? - kérdezte bicsakló hangon.

- Elfogadom az ajánlatot. Nektek fogok dolgozni.

- Ezt nem egészen értem.

Közel hajoltam a füléhez, alsó ajkammal megérintettem a fülcimpáját majd úgy suttogtam a fülébe.

- Akkor és ott szexelünk , amikor és ahol azt én akarom... hogy is mondtad? Addig amíg lélegzel?

Dylan lélegzete elakadt, és ha azt mondtam volna, hogy szemei tágra nyíltak, most annál is nagyobbak lettek.
Nem válaszolt, csak visszafolytott  lélegzettel nyelt egy nagyot.

- Az pedig, hogy lebukunk, vagy sem, az a te gondod lesz, nekem nincs veszteni valóm. - nyomtam egy csókot a füle alatti érzékeny bőrre.

Apró sóhajtása teljesen kábulatba ejtett és még azon kezdtem el aggódni, hogy nem tudom visszafogni magam. Illata eszméletlenül csábító volt, ebben a félhomályban még jóképűbb mint amúgy, és most olyan ártatlannak tűnik. De ő Dylan Scott. Dylan Scott pedig minden, csak nem ártatlan.

- És Regina-ék? - kérdezte rekedtes hangon.

- Nem félek többé. Az volt a legnehezebb, hogy anya megtudja, ő megtudta, és ennél bajosabb már semmi nem lehet. Ha ő elfogadta, Regina is.

Sosem éreztem még ennyire magabiztosnak magam. Felemelő érzés volt.

- Nem cseszhetem el, Jenna, még van egy két nagyon fontos dolgom, ha azt elintéztem, ígérem akkor és ott duglak meg, ahol csak akarod. - nézett tele vággyal vissza a szemeimbe.

- Az a te bajod. - simogattam újra a haját. - tudom, hogy nem fogod bírni ép ésszel a miniszoknyám látványát és én majd teszek róla, hogy kívánj, minden pillanatban, amikor csak bent vagy a cégnél.