a Kéz, amit Fogtam - sanhwa ff. ✓

01

Kezeim szorosan összekötözve, szám leragasztva, szemem pedig lefedve. Egy csomagtartóban vagyok, ahova elölről tompán behallatszik a jó hangulatú zene. Már talán egy óra is eltelt, amióta felhagytam a rugdosással. Úgy se mennék vele semmire, ráadásul... Fogalmam sincs mi történt.
Hogy hol vagyok, kinél vagyok, és miért.
Fogalmam sincs.

Éppen a barátaimhoz igyekeztem, mivel úgy volt elmegyünk inni végre.
Erre hirtelen elém ugrott két férfi, és egy zsákot húzták a fejemre. Erős illata volt, és azt hiszem pont emiatt tudtak elvinni. Elkábultam, aztán meg már csak arra ébredtem fel, hogy az autó egy fekvőrendőrön száguldott át, ezzel ugratva egy aprót.

A két férfin akik elraboltak maszk volt, de úgy unblock nem voltak ismerősek. Se a hajuk, se a testalkatuk. Még a hangjuk sem. Én pedig félek.
Borzalmasan.
Meg fognak ölni?

Hirtelen az autó megállt, majd a motor is elcsendesült. Pár tompa hang, majd hirtelen a csomagtartó egy hangos kattanással felnyílt.
- Biztos ő az? - hallottam meg egy idegen férfi hangot.

- Ő az, uram - egy kéz ragadta meg a karom és úgy húzott fel ülésbe. Majd pedig hirtelen, a sötét kendőt elhúzták szemeim elől.

A lemenő nap fénye hirtelen bántotta a szemeim, de próbáltam gyorsan felismerni a környezetem. Barna hajú, alacsony férfi állt mellettem. Ő vette le szemem elől a kendőt. Arca vékony volt, szemei pedig keskenyek. Másik oldalamon magasabb férfi, sőt, inkább csak egy fiú. Akár kortársam is lehetne. Nagyon fiatalnak tűnt, mégis ő volt a legmagasabb hármójuk közül. Hiszen volt egy harmadik férfi is. Ébenfekete haja alól sötét szemeivel szugerált. Arccsontja jól kivehető volt. Szemei nagyok és élesen vágottak. Fekete farmerben és garbóban volt, meg egy fényes lakkcipőben. Nyeltem egy nagyot ahogy az arcomhoz ért, de nem ellenkeztem. Lehet csak a saját síromat ásom meg.

- Mi a neved? - kérdezte hirtelen, mire csak ránéztem mint a hülyére. Nem látja, hogy le van ragasztva a szám? Az egyik férfira pillantottam, de csak némán állt mellettünk. - Kérdeztem valamit - fogott rá hirtelen az arcomra és megszorította. Erre én csak mérgesen hümmögni kezdtem és elrántottam a fejem. Lényegében elátkoztam őt és megkérdeztem tőle hogy van az anyja, de persze ők ebből csak annyit hallottak, hogy; "Mhmm! Mhm, mhm mhm mhm! Mhm mhm..!" - Azt mondod? - arcára tette a kezét, majd lassan végig mért.

- Jó lesz? - kérdezte végül a magasabbik. Mélyebb a hangja, mint gondoltam.

- Félő, hogy sokat kell majd nevelni... De azt hiszem egyellőre megtartom. Remélem gyorsan alkalmazkodik. Mert ha nem, akkor bizony megy a többihez... - húzott egy széles vigyort, majd hirtelen hátat fordított és elment.

Ekkor a két férfi megragadott és kihúzott az autóból.
Végre kinyújthattam a lábaim és végre sétálhattam egy kicsit. De nem olyan sokáig. Egy nagy házba vittek. Két emelete volt, és egy óriási kertje. Valamiféle gazdag kertvárosban voltunk. A szomszéd ház is vagy ötven méterre volt. Természetesen elég rosszul éreztem magam. Féltem, de ugyanakkor maga a környezet szép volt. Egyszerűen nem értem, hogy mi ez az egész. Inkább csak hagytam magam. Elmenekülni úgy se tudnék.

Bevittek a házba. Már csak maga az előszoba is akkora volt, mint a saját szobám.
Elkezdtek felfelé vinni. Út közben láttam egy-két nőt, akik éppen takarítottak. Rám pillantottak, de nem mondtak semmit. Mindenki a saját dolgát végezte.
A második emeletre felérve egy hosszú folyosón vezettek végig, aminek a végében egy ajtó volt. Azt kinyitották, majd betoltak rajta.
Elég üres volt.

Egy vékony matrac volt az ajtó melletti sarokban, annak a végében volt összehajtva a lepedő meg az ágynemű. Ezen kívül még volt egy magas szekrény és egy üres íróasztal, de ennyi. Még függöny se volt, pedig a hatalmas ablakok majdnem kitették a szoba háromnegyedét. Kissé kiszolgáltatottnak éreztem magam, de hát jelenleg az is vagyok. Vissza pillantottam a két emberre, de nem mondtak semmit. Fogták, és becsukták az ajtót, ezzel egyedül hagyva engem. És bizony az ajtó ezen oldalán nem volt kilincs.