a Kéz, amit Fogtam - sanhwa ff. ✓

11

Nem kellett sok idő, Wooyounggal hamar összeszoktunk újra. Yeeun magántanárt bérelt fel rá, Seonghwa pedig megengedte, hogy én is tanuljak velük. Természetesen a nő szigorúan ellenőrizve van, nehogy kijusson a világba, hogy itt vagyok.

Most is épp órán ültünk, történelmet jegyzeteltünk. Miután lement az óra el is ment, így kettesben maradtam Wooyounggal. Yeeun éppen nem volt itt, gondolom dolgozni ment.

- Hé, San... - lökött oldalba Wooyoung, miután elpakoltam a füzetem.

- Hm? - mosolyogtam rá.

- Menjünk ki - suttogta egy széles vigyorral, mire kissé lefagytam. Kipillantottam az ablakon, majd vissza rá.

- Te is tudod, hogy nem lehet... - ráztam meg a fejem lemondóan.

- Ugyan már! Csak egy kicsit. Amíg nem jön érted Mr. Park.

- De ha meglátja hogy kint vagyok, nagyon mérges lesz...

- És? Mit fog csinálni? Nem szöksz meg, csak levegőzöl kicsit.

- Nem tudom, Woo...

- Gyere már, na! Majd magamra vállalom, ha mérges lenne - megfogta a kezem és az ajtó felé húzott.

Kinyitotta az ajtót és ki is lépett a házból. Vettem egy nagy levegőt, majd egy kis habozás után követtem. Kint még volt egy kevés hó. Egyből elkezdtük dobálni és kergetni egymást. Nevettünk. Elég hangosan. Tudtam, hogy Seonghwa meg fogja hallani, mégis meglepett, mikor hirtelen neki ütköztem valakinek mikor Wooyoung dobása elől próbáltam elbújni. Természetesen Seonghwa volt az, aki fapofával nézett végig mindkettőnkön.

- Neked ki engedte meg, hogy kigyere? - kérdezte nyersen.

- Senki... - léptem el tőle. - Mi csak...

- Én voltam! - szólt közbe hirtelen Wooyoung. - Megkértem hogy jöjjön ki velem - jött ide hozzánk. - Mert jó az idő. És kicsit ki akartam mozdulni...

- Szerintem ezt egyedül is meg tudnád oldani.

- Menjek ki mikor San ott van mellettem? Minek kísértsem szegényt? - állt le vele vitatkozni, én meg már most éreztem, hogy nem lesz ennek jó vége.

- Talán ki tudnál menni miután elviszem őt. Ilyen egyszerű.

- De én még vele akartam lenni. Ilyen egyszerű - húzott egy önelégült mosolyt.

- Konkrétan minden nap együtt vagytok. Sőt... Nem is emlékszem mikor volt utoljára, hogy San nap közben megkeresett volna engem.

- Hát ezen nem kell csodálkozni - nevetett jóízűen. - Kettőnk közül még mindig engem kedvel jobban.

- Majd azt meglátjuk, miután eltiltom tőled - fogott hirtelen a karomra és a ház felé rángatott. Még egyszer vissza pillantottam Wooyoungra, de már bent is voltunk. De még arra se volt időm hogy levegyem a cipőm, mivel Seonghwa a pólómat megragadta magához rántott, a tekintete pedig elég ideges volt. De nem olyan, mint mikor felbaszom. Színtiszta irritáltság volt benne. - Hányszor mondjam még el, hogy nem mehetsz ki az utcára?

- Mintha érnék vele bármit is... - pillantottam el róla.

- Csak egyszer kell, hogy meglásson valaki, aki éppen rosszkor téved be a városba - fordította maga felé a fejem. - De hogy őszinte legyek, lehet jobb is így. Legalább nem kell elvinnem téged sehova. Úgyis megoldod magadtól - mosolygott, én pedig máris tudtam mire megy ki a játék.

- Már megigérte, hogy el fog vinni.

- Te is tudod, hogy nem fogom betartani, ha felidegesítesz - engedett el végre.