a Kéz, amit Fogtam - sanhwa ff. ✓

13

- Hogy mit akarsz?? - akadt ki teljesen. - Te megzakkantál!

- Kérlek! - kapaszkodtam Wheein karjába, mikor el akart menni. - Nem perverz vagyok! Csak- Csak tudni akarom miért csinálta azt!

- San, nem tudom! Az hogy mit csinálunk a hálóban, és hogy ő mit csinál veled, az két különböző dolog. És nem hinném, hogy az én felem rád tartozik...

- Veled még sosem csinálta? - próbálkoztam tovább.

- Nem, még sosem nyomta hozzám magát, aztán aludt el álló fasszal. Engem olyankor azért hív be magához, hogy kezeljem a problémáját, nem pedig azért, hogy állni hagyjam.

- Akkor... Tőlem is ezt várta el..? - kérdeztem egyre zavarodottabban.

- San, utoljára mondom el, nem tudom! Kérdezd meg, ha annyira érdekel. Nekem tényleg nincs közöm ehhez. Még ha akarnék se tudnék segíteni - mondta még utoljára, majd végleg elment. Csak sóhajtottam egyet és a szobámba mentem.

Ma Wooyoung és Yeeun elmentek valahova, így nem nagyon tudok mit kezdeni magammal. Egy ideig a szobámban voltam és valamit rajzolgattam, de hamar ráuntam. Még csak délután kettő volt, de egyszerűen nem bírtam magammal. Bementem Seonghwa irodájába és csak levágtam magam a vele szemben lévő székre. Éppen pár papírt olvasott át, de tekintete szinte egyből rám tévedt.

- Mit szeretnél? - kérdezte.

- Unatkozom.

- Azt látom - mosolyodott el, és vissza nézett a papírokra.

- Mikor végez?

- Ötkor, mint mindig. Sokat vagy Yeeunnél. Csak nem elfelejtetted? - pillantott rám, mire én máris rázni kezdtem a fejem.

- Persze, hogy nem. Csak beszélgetni akarok.

- Ki tudsz te ennél jobbat is kitalálni.

- Hogy telik eddig a napja? - váltottam témát.

- Mint a többi - pillantott a lapokra újból.

- Mit olvas?

- A bevételeket nézem át. Újabban az egyik partnerem nem hajlandó kifizetni az én részem.

- Um? Miért?

- Állításuk szerint nem jövedelmező az irányítási stílusom. De hogy ez mit akar jelenteni, arról fogalmam sincs. Húsz százalékot kértem tőlük csak. Még ezzel sem kéne, hogy bajuk legyen...

- Gondolom félnek hogy csődbe juttatja őket.

- Én? - mutatott magára nagy szemekkel. - Pályafutásom során vagy negyven céget húztam fel a semmiből és több száz szerződést kötöttem, amikből egy sem ment félre. Talán csak valakitől jobb ajánlatot kaptak... Bár tíz százalékért én még egy üzenetet se küldenék el.

- Lehet félnek magától - nevettem fel. - Biztosan nagy hírneve van az ilyen mindenféle cégek meg emberek között.

- Hát ez elég egyértelmű. Apám miatt már kiskoromban belátásom volt mindenbe. Könnyű volt eltanulni tőle a dolgokat.

- És... Ön is ugyan azt az életet akarta élni mint az apja?

- Dehogy - nevetett fel. - Persze, hogy nem. De így alakult. Már nem is tudnék mást elképzelni. Örülök, hogy így lett végül. Főleg, hogy már te is itt vagy... - mosolygott az orra alatt, amitől elég fura érzésem lett.

- Mr. Park... Esetleg fel tudná idézni a szerződésem?

- Miért?

- Egy ideje nem emlékszem rá pontosan.