a Kéz, amit Fogtam - sanhwa ff. ✓

04

- Na figyelj... - kezdett bele Seonghwa, mikor vissza kísért a szobámba. - Egy-két óra minimum lesz ez az egész, szóval... Kérlek ne csinálj most semmilyen felfordulást. Rendben? Ne verd az ajtót, és ne kergülj meg.

- Nem vagyok autista, nem fogok ilyet csinálni.

- Ajánlom is... - sóhajtott egyet. - Jól van. Légy jó - egy halvány mosolyt húzott, majd ki is ment a szobából, maga után húzva az ajtót.

Csak leültem a matracra, majd a falnak döntve a fejem hallgatóztam.
Hallottam ahogy tisztelettel szólnak egymáshoz, Seonghwa udvariasan megkínálja valamivel, de visszautasítja. Utána már pedig csak egy hangos ajtó csapódás, és elhallkult az egész ház. Sóhajtottam egy nagyot és elfeküdtem a matracon. Kicsit forgolódtam, de aztán... Halkan megnyikordult az ajtóm. Egyből oda kaptam a tekintetem, és az ajtó bizony, résnyire nyitva volt.

Rosszul zárta volna be..?

Egyből felpattantam és halkan beljebb hajtottam, egészen addig, amíg ki nem fértem a kis résen. Körül néztem. Sehol senki.
Halkan megindultam lefelé. Az első szinten már hallottam halkan kiszűrődni beszédet, de nem foglalkoztam vele. Igyekeztem lefelé.
Megragadtam a bejárati ajtót, de az persze meg se mozdult, zárat pedig sehol nem láttam rajta. Ne már, hogy egy rohadt ajtót ne tudjak kinyitni...

Egyből az étkezőbe rohantam, azon belül is pedig a hátsó konyhába.
- Jungwon!

- Oh, a fiatalember mit keres itt? - kérdezte pár tányért pakolgatva.

- Tudod hogyan kell kinyitni a bejárati ajtót?

- Kinyílik az magától - mosolygott.

- Hát nekem nem.

- Hmm, talán a lánc miatt...

- Mi? - kérdeztem vissza.

- A nyaklánc... Ebben a házban sok minden elektronikus. Szinte minden összefüggésben van mindennel. Amíg valaki új, és ilyen nyaklánca van... addig nem megy haza. A próbaidő alatt még egy takarító se megy haza. Valószínűleg a zár érzékeli, hogy ilyen nyaklánc van a fiatalemberen.

- És hogyan tudom leszedni ezt a nyakláncot?

- Sehogy - mosolygott. - Csak Mr. Park tudja leszedni.

- Hogyan tudja leszedni? Valami kapcsoló van hátul, nem?

- Igen, de senki sem tudja rajta kívül, hogy hogyan kell kicsatolni.

- Nem tudnád megpróbálni?

- Nem szeretném Mr. Park engedélye nélkül - mosolygott tovább.

- Engedélyt adott rá.

- Velem nem közölte...

- Azért, mert elfoglalt. Na, kérlek! Próbáld meg!

- Nem lehet, ha nincs rá engedély, sajnálom. De majd ha végez az üzleteléssel, megkérdezem tőle - bólintott.

- Ne! Nem kell. Ne kérdezd meg tőle. Megoldom magam... Adj egy kést.

- Oh, nem! Nem kaphatsz! - rázta hevesen a fejét.

- Miért? Biztosan le tudom valahogy vágni.

- Meg fogja sérteni magát, én pedig ki leszek rúgva... És szeretem a munkám!

- Kérlek, Jungwon! Nem kell azt mondanod, hogy odaadtad nekem! Mondhatod, hogy elloptam, és te nem vetted észre! Kérlek..! - tettem össze a kezeim, de továbbra is csak a fejét rázta.

- Ebben sajnos nem tudok segíteni... Azt szeretném, hogy a gazdám boldog legyen. És ha ehhez a fiatalember kell, akkor nem segíthetek a szökésben.