a Kéz, amit Fogtam - sanhwa ff. ✓

22

Az új szerződés már nekem is jobban tetszett. Egyszerű titoktartásról szólt. A munkám már csak annyi, hogy itt legyek neki, mint valaki, aki lelkileg támogatja, de nem a főnököm. Ez a szerződés kettő egyenrangú ember, nem pedig munkaadó és munkavállaló közötti.

Illendő lenne magáznom, ha már tizenhét év van közöttünk, de mégis csak egy lázadó tinédzser vagyok, és ki akarom élni az eddig elfojtott szavaim.

Tehát tegezem, annyiszor mondom ki a keresztnevét, amennyiszer nem szégyellem. Láthatóan zavarja, de némán tűri. Egész vicces.

- Na mizu? - mentem be az irodájába lazán, mintha a napi rutinom része lenne.

- Semmi... - válaszolta rám se nézve.

- Mit olvasol ennyire?

- Hm, nem fontos... Az egyik cég teljesítményét nézem - legyintett.

- Minden rendben vele?

- Megingadozott a bevételük, de ez még elmegy - rakta a fehér lapot az asztalára, majd a szemeit dörzsölve dőlt hátra. - Annyit aludtam a xanaxtól, hogy elszoktam a munkaidőmtől.

- Hát, igen... Elég sokszor kiütötted magad... - mosolyogtam halványan, majd leültem mellé.

- Szeretnél is valamit, vagy csak unatkozol?

- Csak rád akartam nézni. Meg gondoltam emlékeztetlek, hogy holnap születésnapom van... - tettem hozzá csak úgy mellékesen.

- Tudom, San... Nem felejtettem el.

- Akkor megengeded hogy Wooyounggal legyek, ugye? - kérdeztem rá reménykedve.

- Persze - mosolygott. - Addig szerintem én elmegyek Yeeunnel valahova. Wheein majd vigyáz rátok, aztán majd este találkozunk.

- Okés. De azért ne érj haza olyan későn. Veled is szeretnék majd lenni egy kicsit.

- Azt hittem, Wooyounggal akarsz lenni...

- A barátok megünnepelik egymás születésnapját, Seonghwa... - mondtam kuncogva, hiszen látszott rajta, mindjárt vérzik a füle ha még párszor kimondom a keresztnevét.

- Hát legyen - mosolyodott el végül. - Kilencre itthon leszek.

***

Még reggeliztem, mikor Wooyoung az izgatottságtól túlfűtve átjött. Seonghwa hamar elment Yeeunnel együtt, így kedvünkre baromkodhattunk. Többnyire a nappaliban voltunk, mesét néztünk és közben régi játékokat játszottunk. Természetesen közben ittunk is, meg pletykáltunk. Olyanok voltunk, mint két vénasszony a kocsmában.

Wheein párszor ránk nézett, de nem zavartuk nagyon egymást. Nem mentünk ki a házból, és igazából ennyi volt a lényeg. Talán még egyszer azt is látta, hogy Wooyoung a számra csókolt, de akkor se mondott semmit. Pedig egyből visszacsókoltam és szorosan a karjaimba húztam. Hagyta magát, persze. Instant egy rongybabává vált, mindennek örült, amit csináltam vele. Direkt még a haját is meghúztam, kíváncsian várva a reakcióját, ami csupán egy elnyújtott nyögés volt, és csak még jobban elengedte magát a karjaimban.

Elfektettem a kanapén. Fölé másztam és a hajába túrtam. Behunyta a szemeit, a fejét pedig hátra döntötte, ezzel még több szabad bőrfelületet felkínálva nekem. Viszont engem nem igazán a nyaka érdekelt. Alhasához nyúltam, majd egy egyszerű mozdulattal felrántottam pólóját egészen a mellkasáig.

- Hé! Na! - húzta vissza erőszakosan. - Ilyenről nem volt szó!

- Nem híztál sokat... - állapítottam meg csalódottan.