a Kéz, amit Fogtam - sanhwa ff. ✓

15

- Jó reggelt~! - nyálas, elnyújtott, és szinte hányingerkeltően édes köszönésre nyíltak fel a szemeim. Viszont nem nekem szólt. A konyhából jöttek a hangok.

- Szia Wheein.

- Ma nem dolgozik, ugye?

- Miért ne dolgoznék?

- Mintha nem tudná, miért kérdem - kis szünet, majd Seonghwa mély sóhaja.

- Nem kell ezzel foglalkoznod...

- De szeretnék.

- Nem kapsz érte több fizetést.

- Tudja jól, hogy nem azért csinálom! - emelte fel a hangját, mire a férfi csak halkan kuncogott.

- Rendben... De azt mondd meg nekem, Sanra ki fog addig vigyázni? A hétre mindenki hazament.

- Gondoltam felrakhatná rá azt a kis nyakörvet...

- Na és te fogod le, vagy én, amíg rárakjuk?

- Én sajnos nem tudom hogyan kell bekapcsolni.

- Sajnos, mi? - nevetett. Ezek most komolyan kibeszélnek engem, mikor a mellettük lévő szobában vagyok? Ez igen... - Még mindig alszik?

- Megnézem - gyorsan becsuktam a szemeim, és tettettem. Nem fogom hagyni, hogy rám tegyék. Megígérte, hogy nem kell többet hordanom. Nem szegheti meg. - Igen, még alszik.

- A szobámban van egy. Szerintem az éjjeliszekrény fiókjában. Hozd le.

- Máris! - mondta, majd azzal el is ment.

Na most légy okos San... Hogyan húzod ki magad ebből?

Az alsó szobák nem jók. Egyiket se lehet kulcsra zárni. Ha jól tudom a könyvtárnak sincs rendes zára, az irodáiba meg persze nem tudok bejutni. Próbáltam már régen ellopni a kulcsot a csuklójáról, de lehetetlen volt.

Az egyik fürdő lenne jó választás. Az elsőn egy van, míg a másodikon három. Wheeint kéne valahogy kicseleznem... Na de hogy? Valamelyik szobába bújjak el? A könyvtár talán jó lenne, de az meg pont a lépcsővel van szemben. Egyből észreveszi hogy nem vagyok a kanapén, és így beragadok oda, hisz az ajtó előtt fog állni.
Ah, basszus...

Hirtelen felálltam és keszültem volna felrohanni a lépcsőn, ám Seonghwa pont ekkor lépett ki a konyhából.

- Oh, már fent vagy? - mosolygott rám ártatlanul. - Miért aludtál itt?

- Este lejöttem az üvegházba, aztán lusta voltam felmenni... - törölgettem a szemeim, ezzel kicsit rájátszva az álmosságra.

- Oh, értem... - közelebb lépett és hirtelen megfogta a kezem. - De azért jól aludtál, ugye? - túl kedves volt velem így kora reggel. Nagyon rám akarja rakni azt a nyakláncot...

- Őszintén, nem. Nagyon rosszat álmondtam... Szóval kérem engedjen el... - próbáltam elhúzni a kezem, amit ilyenkor mindig hagy, de ezúttal nem. Meglepetésemre, csak jobban megszorított és egy féloldalas mosolyt húzott.

- Mindent hallottál, ugye? - kérdezte halkan, mire hirtelen nem is tudtam mit válaszolni. Máris átlátott rajtam? - Ajánlok neked egy alkut... Segíts megviccelni Wheeint. Amikor leér elengedlek, te pedig elfutsz. Ha el tudsz tőle menekülni, nem fogom felrakni rád. Mit szólsz? - furán mosolygott, mint egy őrült, a szemében pedig megcsillant valami. De nem tudtam sokáig ezen gondolkozni, hiszen máris hallottam a nő lépteit.
Egyből belementem.

- Jó reggelt, San! - köszönt Wheein a szokásos mosolyával, kezeit pedig a háta mögött tartotta.

- Jó reggelt... - bólintottam egy aprót, miközben óvatosan Seonghwára pillantottam. Aggódtam, hogy talán nem tartja be az ígéretét. Viszont mikor Wheein elég közel ért, hirtelen elengedett. Egyből futásnak eredtem, mintha csak puskából lőttek volna ki, úgy rohantam felfele a lépcsőn.