a Kéz, amit Fogtam - sanhwa ff. ✓

28

Kissé hideg volt, így a takarót jobban magamra húztam. Viszont az nem maradt sokáig rajtam, valaki elrántotta, mire lassan nyitogatni kezdtem a szemeim. A mellettem fekvő sem volt éppen éber. Fáradt szemekkel hunyorgott rám, a takarót pedig irigyen szorította magához. Halkan morogva megragadtam és közelebb húztam magamhoz, a takaró felét pedig elvámoltam. Egyből megéreztem kezeit magamon, de mielőtt még hozzám tudott volna bújni lefogtam mindkét végtagját.

- Ne érj hozzám - mondtam szigorúan.

- Miért ne? - kérdezett vissza zavarodottan. - De hiszen tegnap még...

- A tegnap az elmúlt - vágtam közbe azonnal. - Ráadásul nem azért csináltam, hogy neked jó legyen - löktem el a kezeit és felültem. Idegesen hajamba túrtam, majd a földön heverő alsómat felvettem.

- Hát nekem nagyon úgy tűnt, hogy a végére megnyugodtál...

- Még jó, mivel levezettem rajtad a sok hülyeséget amivel felcsesztél... - forgattam meg a szemeim.

- És most ennyivel itt hagysz? - kérdezte csalódottan mikor felálltam és az ajtóhoz sétáltam.

- Mert mit akarsz tőlem? A magam részéről, én végeztem.

- Komolyan ezt érdemlem..?

- Mármint? - húztam össze a szemöldököm.

- Legalább csak egy kicsit velem maradhatnál... - motyogta szomorúan, akár egy kisgyerek.

- Fura vagy - fintorogtam.

- Tegnap rám másztál és megerőszakoltál. Még ha mind a két fél akarja is a dolgot, utána... kell valamiféle együttlét, amitől mindkét fél megnyugszik.

- Hát én teljesen nyugodt vagyok - vontam vállat. - Nem hiszem, hogy tartoznék neked bármivel is.

- Wooyoungot is ölelted... - pillantott el rólam, de szemeiben láttam a csalódottságot.

- Te közelébe se érsz Wooyoungnak - mondtam szemrehányóan, mire ajkait összepréselte. - Vele azért voltam együtt, mert kedvelem. Veled pedig azért, mert túl sok dolgot éreztem egyszerre. Wooyounggal majdnem hogy szerelmet csináltunk... De ez a közelében sem volt annak. Azért mert megcsókoltalak közben, attól még nem kedvellek. Sőt... Kezdek undorodni, hogy este nem fürödtem le - mondtam még utoljára, majd egy egyszerű mozdulattal kivágtam az ajtót és már ott se voltam.

A fürdőbe zárkóztam és egyből magamra engedtem a vizet. Persze kissé túloztam az előbb, de mit tehetnék? Jól éreztem magam. Még jó, hogy! Hiszen azért csináltam, hogy nekem legyen jó. Csakhogy ebből a paliból kiindulva, aztán azt fogja hinni, hogy megint akarom és rám mászik. És még ha ez így is van, én nem akarok ilyen közel kerülni hozzá. Rossz ember és elegem van belőle. Hamarosam úgyis meg fog halni. Tudom, hogy meg fog halni.
Érzem.

***

Az októbert most is Hongjoonggal indítottam. Seonghwával azóta nem igazán beszéltem. Nem is nagyon tudtam volna, hiszen még ha meg is láttam, úgy tűnt nagyon magába van mélyedve. Engem pedig annyira azért nem érdekel a dolog, hogy keressem. Még a vékony hangúnak se hoztam fel a témát, megtartottam magamnak. Elmondhattam volna neki, hiszen nyakláncot azóta se kaptam, de úgy gondoltam, jobb ha nem gondolok rá.

- Na jössz?

- Hova?

- Díszíteni - húzott egy széles mosolyt, majd felkuncogott értetlen tekintetem láttán. - Tudom, Seonghwa milyen a karácsonyt illetően... Ráadásul megint lehangolt vagy. Kicsit feldobhatnánk a dolgokat - mondta, és közben egy barna kartondobozt mozgatott maga előtt.