a Kéz, amit Fogtam - sanhwa ff. ✓

08

Igazából az egész hét ugyan úgy telt. Reggel egyedül keltem, egyedül ettem. Wheein segített lekezelni a lábam, majd utána valamivel próbáltam elütni az időt. Ha nagyon unatkoztam, akkor ettem valami nehezet ebédre, amitől elnyomott az álom és már csak hat körül keltem fel.

Most is épp ez volt. A szobámban ébredeztem, mikor hirtelen kinyílt az ajtóm. Seonghwa jött be, aki szó nélkül lefeküdt mellém az ágyamra. Meglepett, de nem mondtam semmit. Csupán újból behunytam a szemeim és a másik oldalamra fordultam. Egyből kapott az alkalmon és mögém mászva magához ölelt. Éreztem egy apró puszit a tarkómon, majd a nyakamba fúrta a fejét.

- Nehéz nap? - kérdeztem nyomottan, mire csak hümmögött. - Holnap is dolgozik?

- Ha fizetnek se... - fordult hátra egy nagyot sóhajtva. - Mit csináltál ma?

- Ettem. Aztán aludtam...

- Álmodtál valamit?

- Igen.

- És mi volt az?

- Nem fontos... - motyogtam.

- Ha kérdezlek, válaszolsz - mondta szigorúan, mire egy szemforgatással kifújtam a levegőt.

- Egyik barátommal álmodtam... Hiányzik - öleltem magamhoz egy párnát.

- Mennyire?

- Tessék?

- Mennyire hiányzik?

- Hát... Eléggé. Osztálytársak voltunk. Egész nap együtt lógtunk, még este is. Próbálok keveset gondolni rá, de egyre többször látom az álmaimban...

- El fog múlni. Csak egy kis idő kell.

- Hát de nem akarom, hogy elmúljon - fordultam felé szomorúan. - A legjobb barátom. Szerintem nincs is olyan jó ember, mint ő. Elég fura srác, de... Bármikor volt valami problémám, tudott segíteni. Meg sokat játszottunk együtt. Az is hiányzik. Senki sem értett meg olyan jól, mint ő.

- Miért értett meg olyan jól? Itt nekem és Wheeinnek is beszélhetsz róla, ha van valami baj.

- Az egy dolog... De vele sokkal komfortosabb. Ráadásul a korosztályom...

- Ah..! - hirtelen mintha valamiről megvilágosodott volna. - Valóban... Nincsenek kortársaid itt.

- Nem kortársak kellenek, hanem csak Wooyoung. Mindketten furák vagyunk a magunk módján, szóval... Azt hiszem ezért jöttünk ki ilyen jól.

- Milyen Wooyoung?

- Jung. Jung Wooyoung. Miért? - kérdeztem, hiszen hirtelen előkapta a telefonját és rákeresett. Egyből kidobta az instáját. Van egy pár követője, hiszen állandóan a BTS-ről rak ki dolgokat, így sokan követik.

- Ő? - nyitotta meg az egyik képét.

- Miért érdekel? - ültem fel.

- Kérdésre nem válaszolsz kérdéssel. Ezt már megbeszéltük, nem? - vonta fel a szemöldökét, mire halkan sóhajtottam egyet.

- Igen, ő az... - bólintottam.

- Helyes arca van...

- Ne nézegesse... - motyogtam.

- Miért ne? - pillantott rám.

- Mert nem szeretném.

- Mondd meg, miért nem szeretnéd.

- Mert Wooyoung fontos nekem, és nem akarom hogy ilyeneket mondjon róla.

- Csak megdicsértem.

- De ez furán hangzik öntől... Amúgy is én vagyok az akinek annyira figyelemre van szüksége, hát akkor velem foglalkozzon.