a Kéz, amit Fogtam - sanhwa ff. ✓

12

Ma Seonghwa ügyfelet fogadott. Addig, hogy ne legyek láb alatt és ne is lásson meg az, akinek nem kéne, Wooyoungnál voltam. A szobájában voltunk és tévét néztünk. Viszont hamarosan kezdett minden csatorna unalmassá válni. Szinte már mindent végig néztünk, mikor is hirtelen egy hírcsatorna jött velünk szembe. Normál esetben csak átpörgetjük, de ezúttal mindkettőnk figyelmét elkapta, hiszen rólam volt kint egy régi kép, miközben egy nő beszélt.

"...tegnap hozta nyilvánosságra a Namhae rendőrség a biztonsági kamerák felvételeit, amit a Choi család fia, Choi San eltűnésének időpontjában rögzítettek - mondta, majd azzal be is vágtak egy ocsmánytalanul rossz minőségű videót arról a bizonyos estéről. - Jól látható, ahogy a fiú egyedül sétál, majd két maszkos ember elé ugrik. Egy zsákot húznak a fejére, majd felkapják és elviszik. Ezzel egyértelmű emberrablás történt - váltott vissza a kamera a hírolvasóra, aki fapofával mondta tovább. - A Choi család egy levélről számolt be, amelyet névtelenül csúsztattak át az ajtó alatt. A levélben egy csekk volt, a mellette írt levélben pedig a csekk szíves elfogadását kérték a fiúért cserébe. A rendőrség tovább dolgozik az ügyön, az elrablók személyazonossága egyenlőre ismeretlen... - még biztos lett volna mit mondania, de Wooyoung hirtelen kikapcsolta a tévét és idegesen felsóhajtott.
- Ez a sznob tényleg pénzt küldött a családodnak? - horkantotta.

- Igen. Már hónapokkal ezelőtt.

- Undorító.

- Me idegesítsd fel magad... - mosolyogtam halványan.

- Miért nem hagyod, hogy feljelentsem végre?

- Mert nekem jó így.

- Kimosta a fejed! - rúgott a lábamba gyengéden, majd elfeküdt az ágyon. Behunyta a szemeit és sóhajtott egy nagyot. - Egyszer úgyis megteszem. Nem bírom nézni, hogy milyen egy karótnyelt... És különben is megérdemelné.

- Úgyse lesz eredménye, ha feljelented. Még ha hisznek is neked, simán lefizet mindenkit, hogy ne derüljön ki.

- Szerinted ez az embert ismert? Úgy értem... Vajon ha rákeresünk ki ad róla oldalakat?

- Nem tudom, Woo... - mosolyogtam. - Még nem volt alkalmam megpróbálni.

- Akkor majd most - kihúzta az ágyneműtartóját, amiből egy vékony laptopot vett ki. Az ölébe tette, majd felhajtotta és be is kapcsolta.
- Telefonom még nincs... Szóval hívni nem tudok. De az internethez még mindig hozzá férek - mosolygott magának miközben nyomkodni kezdte. Megnyitott egy böngészőt, és be is pötyögte Seonghwa teljes nevét. - Oh, hát itt is van! - csapta össze kezeit. - Park Seonghwa, üzletember. Dél-Korea egyik legbefolyásosabb befektetője, cégek, üzletláncok partnere és üzletfejlesztője. Szülei, Lee Dongwook és Lee Sunmi.

- Kattints az apjára - mondtam, ő pedig már tette is. - Üzletember volt ő is...

- Nézd... Tizennyolc éve meghalt. Sőt... Még az anyja is - mondta, miközben a nő nevére kattintott. Nem volt róla sok minden. Sőt, konkrétan semmi. Az élete kezdetének és végének volt kint az évszáma pár képpel együtt, és ennyi. Semmi több.

- Pedig nem is voltak idősek... Az anyja 31 volt, az apja meg 42. Nincs kint az oka?

- Nincs... Vagy hát, itt van egy cikk, de... annyit ír, hogy egy hozzátartozó találta meg mindkettőt az otthonukban. Semmi mást nem közöltek, csak annyit, hogy valószínűleg a vagyon majd Dongwook fiára fog szállni, azaz Lee Seonghwára... - mondta, mire mindketten értetlenül összenéztünk.

Szavak nélkül is egyetértettünk abban, hogy ez így elég furcsa és nyomasztó. Nem is igazán beszéltünk róla utána. Wooyoung csupán lehajtotta a laptopot és lementünk a nappaliba, hiszen Yeeun éles hangja lehívott minket. Seonghwa már itt volt értem, így egy gyors búcsúszkodás után vitt is magával haza. Viszont én elég szótlan voltam. És ezt persze hamar észre is vette.