Natural Elements Academy 1 -A Villámlás Gyermeke

2.rész

A haza vezető út kissé unalmas volt Pipper nélkül.
Észak-Kalifornia ezen utcái mondhatni erdei ösvények voltak.
Miután apám meghalt, nem igazán jártam az erdőben, pedig az előtt mindennap lementünk a folyóhoz és tisztán emlékszem, amikor Pipper-el apró ebihalakat kerestünk a vízben tapickolva.
Anyám szerint apám egy autó balesetben halt meg, de nekem mindig is volt egy olyan érzésem, hogy eltitkolt előlem valamit.

A házunk egy kis tisztáson terült el és jellegzetessége az udvarunkat átszelő folyó volt. Régen kristály tiszta vize volt, de mint sok minden más, apám halálával ez is megváltozott. Azon a napon, amikor apám nem jött haza, a folyóban varangyok jelentek meg, és minden állatot, ami inni akart volna a folyó vizéből, elriasztottak. Aztán a folyó folyása megállt és szépen elmocsarasodott. Mintha eltűnt volna belőle az élet...

- Anya? Itthon vagy?- dugtam be a fejem az ajtón, de választ nem kaptam.
'Szóval nem'- válaszoltam magamnak.
Egyensúlyozva próbáltam lehúzni a cipőmet, egyszer majdnem orra is estem.
Csak akkor akadt meg a szemem az ajtó melletti postaládán.
Nem igazán járt erre a postás, általában a helyiektől kaptunk híreket, hogy mi történt a nagyvilágban, vagy az Internetet böngésztük.
Lassan felemeltem a fémdoboz tetejét és kivettem belőle a csomagot. Vagyis azt hittem, hogy csomag.
A kulcsot a helyére rakva az asztalhoz sétáltam az újonnan érkezett dobozzal a kezemben.

A szobámba érve ledobtam a csomagot az ágyamra.
A papír csomagolásra nagy betűkkel volt írva, hogy:
Robin Davian részére

Meglepetten pislogtam, majd óvatosan kibontottam.
Egy boríték volt benne.

Ms. Davian!
Ezen levélen keresztül tudatjuk önnel, hogy felvételt nyert a Natural Elements Academy-re!
Az akadémia évnyitó ünnepségére szeptember 2-án kerül sor.
Az akadémia kellékeiről és azok beszerzéséről egy macskával küldtünk információt!

Tisztelettel,
Mr. Klinwood igazgató, az akadémia professzori karja.

A levelet olvasva rámtört a röhögőgörcs.
- Hogy engem? Felvenni? Méghozzá egy...nem is tudom milyen akadémiára?- nevettem.
Egyszer csak szúró fájdalmat éreztem a hátamban és megfordulva ijedten ugrottam fel az ágyról.
Egy szürke macska ült az ágyamon, lenézően pislogva rám.
A meglepettségtől egy pillanatra elfelejtettem gondolkodni. Aztán eszembe jutott a papír és leszedtem a kis cetlit a macska nyakörvéről.
A cica ezután a tappancsát megnyalva felugrott az ablakpárkányomra, onnan pedig ki az erdei ösvényre.
A cetlit a kezemben szorongatva azon gondolkodtam, hogy most csak álmodom, vagy bediliztem.
Úgy gondoltam, hogy felesleges lett volna azzal ölni az agyam, hogy próbálok rájönni, hogy mégis mi a fene történt, így a kis cetlit kihajtva megnéztem, hogy miből élhetek.

A NEA Első Éveseknek szóló kézi"könyve"

Könyvek:
◇ Természetfeletti Lények Tana Első Éveseknek
◇ Kalbottok Történelme Első Éveseknek
◇ Az Ősi Narah-k Történelme Első éveseknek
◇Erőtan Első Éveseknek-->Varázslástan Első Éveseknek

Az imént felsorolt felszereléseket Mr.Baldo Felszerelés Boltja-ban lehet beszerezni!
A többi esetleges kellék beszerzésével kapcsolatban a professzorok ajánlását kell kérni.
Tiszteletel:, NEA professzori kar, és vezetőség.

Őszintén, halvány fogalmam sem volt, hogy egyáltalán mi az a Kalbott, vagy Narah.
A lépcső felől halladszódó léptek szakítottak félbe a gondolkodásban.
Pár másodperc múlva kopogtattak az ajtón.
- Gyere.- raktam a párnám mögé a cetlit.
Az ajtó lassan kinyílt és anyám, és Pipper lépett be rajta.
- Hát te?- néztem meglepetten, de mégis boldogan Pipper-re.
- Itt alszok.- vonta meg a vállát vigyorogva, majd a táskáját ledobta az ágyamra.
- Pipper édesapjának eltört a lába munkaközben, így az édesanyja bent marad vele estére a kórházban.- magyarázta anya, és leült mellém az ágyra.
- Ez mi?- fogta meg az akadémiáról kapott levelem.
Csak akkor jutott eszembe, hogy csak a cetlit dugtam el, a levél az ágyamon maradt.
- Nem tudom.- nevettem.
- Azt írja, hogy valami Natural Elements Academy-ről jött.- hajolt anyám válla fölé Pipper.
- Az lehetetlen...- sápadt el anyám.
Pipper-el meglepetten néztünk össze.
Anyám a szája elé kapta a kezét, és próbálta visszafogni a könnyeit.
- Anya..? Minden oké?- ültem hozzá közelebb.
- Nem hittem, hogy...azt reméltem...- dadogta, de a mondat többi része a levegőben maradt.
- Mi folyik itt?- álltam fel.
Pipper és anyám is rám néztek, valószínűleg mindketten tudták, hogy miről beszélek.
- Fogalmam sincs, hogy az mi!- mutattam az anyám kezében levő dobozra.
Anyám arcán sűrű könnycseppek patakzottak, Pipper arca is komor lett.
- Anya, mond már el végre, hogy mi ez az egész!- tártam szét a kezem.
- Tudom, hogy apa nem autóbalesetben halt meg, érzem! És miért sírsz azért, mert felvettek erre az akadémiára?- mondtam fennhangon.
- Kicsim, én elakartam mondani, csak nem tudtam mikor...- nézett rám anyám. Az ajka remegett, az arcán pedig piros csíkok éktelenkedtek a sós könnycseppek miatt.
Megenyhült arccal ültem le mellé.
A kezét a sajátjaim közé helyeztem és nyugtatóan rámosolyogtam.
- Ez az akadémia nem átlagos, ahogy te sem vagy az.- kezdte, én pedig csendben hallgattam.
- Ide a különleges képességekkel rendelkező fiatalok járnak, lehet, hogy még most nem érted, de idővel megfogod.
Apád is egyike volt ezeknek a különleges fiataloknak, nagy becsben tartották.
Sajnos a varázsvilágban sem volt mindig békés a hangulat. A démonok, ómenek és a fekete mágia nem kitaláció. A történelem során rengeteg háború volt a két fél között és sajnos apád....és sok más fiatal is az életét vesztette ezekben...- mondta anya.
Az utolsó mondatot nem tudta befejezni.
Újabb könnycseppek csordultak le az arcán.
- Akkor én..nekem el kell ide mennem?- pislogtam zavartan.
- Csak ha megszeretnéd tudni, hogy ki vagy valójában.- mosolygott rám Pipper.
- Dehát akkor itt kell hagynom téged!- ugrottam fel. Egyszerűen nem tudtam volna elképzelni az életem anya és Pipper nélkül.
- Tudod drága, létezik telefon.- rázta meg a kezében levő készüléket.
Anya és én is jóízűen felnevettünk.
- És..hol van ez a hely?- fordultam anya felé.
- Brit-Kolumbia. Gyönyörű, hegyvidékes táj. Pont amilyenről mindig is álmodtál!- fogta meg boldogan a kezem.
- Holnap megyünk és beszerezzük a holmijaid! Mindent tudok, hogy hol van!- csapta össze a tenyerét lelkesen Pipper.
- Honnan tudod?- vontam fel a szemöldököm gyanakvóan.
- A szüleid nem tudták eltitkolni előlem, hamar rájöttem és onnantól kezdve megállíthatatlan voltam!- nevetett.
Pipper mindigis nyomozó akart lenni, így valószínűleg hamar rájött, hogy mit rejtegetnek a szüleim.
- De..akkor te is valami varázsló vagy?- néztem anyára, aki az ágy sarkában ülve figyelt minket.
- Ők nem varázslók, te sem vagy az. Az anya természettől kapott erőkkel rendelkeznek, az pedig teljesen más. Én nem tartozom közéjük. Ezért vagy félvér.- mondta anyám.
Próbáltam összerakni a kirakós darabkáit, de túl nagy feladat volt számomra.
- Nyugi, kicsim.- tette a vállamra a kezét anyám.
- Minden rendben lesz. Hidd el, az első perctől fogva otthon fogod érezni magad!

Aznap este, miután Pipper is elaludt, az akadémiától kapott levelet elemeztem. Többet akartam megtudni róla, az apámról, és úgy éreztem, hogy ezzel azt is megtudhatom, hogy én ki vagyok...