Az idő gyorsan repült, és mire észbe kaptam, már Szeptember volt. Mindez idő alatt szerencsére jobban összeboronálódtam Eagal-al és (Pipper és a könyvek segítségével) többet megtudtam arról a világról, amiben mind eddig élnem kellett volna.
- Elkészültél?- kopogtatott anya az ajtón.
- Pillanat..- sóhajtottam, miközben a bőröndömet megfogva, a hátizsákomat is a vállamra dobtam.
- Pipper felhívott.- támaszkodott az ajtó félfának.
- Nem tud elkísérni a repülő térre, mert az édesapja újra kórházba került.- folytatta, miután az első felszólalásra nem kapott választ.
- Oh, majd útközben felhívom, hogy jól van e.- egyenesedtem ki elkészülve.
Anya mosolyogva végig nézett rajtam, majd a fejét megrázva nevetve megindult felém.
- Olyan gyorsan felnősz.- ölelt át.
Minden szülő ezt mondja.A repülőtér még üres volt a korai órákban, csak pár ember ült a váróterem padjain a telefonjukba merülve.
Tekintve, hogy még volt három órám a felszállásig, úgy döntöttem, hogy keresek magamnak egy ülőhelyet. Viszobt előbb anyától kellett búcsút vennem, hiszen egyedül utaztam az akadémiára.
- Szeretlek, kicsim.- ölelt át szorosan és éreztem, ahogy a teste remegett.
- Minden rendben lesz, tudok magamra vigyázni.- nyugtattam egy apró mosollyal az arcomon, amit ő nem látott, mivel a vállamra borulva szorított magához.
- Tudom, édesem.- mondta, majd elengedve szembe állt velem és egy apró integetéssel elindult a kijárat felé.
Egy ideig néztem, ahogy kisétál, aztán eltűnt az épület falain kívül.
Sóhajtva néztem körbe a túlméretezett váróteremben, ahol rengeteg üzlet volt, csak sajnos nem voltak nyitva.Egy díszpálma meletti padon találtam egy üres helyet magamnak. A bőröndömet felállítva a lábam mellé raktam, a kis hátizsákom pedig magam mellé, a padra.
Érdeklődve néztem körbe, hátha találok valamit, vagy legalábbis amíg nézelődök, legalább le foglaltam magam.
Az előttem levő üzletsorok egy dm, egy H&M, KFC, Martha néni ajándék boltja, és egy Barber shop-ból állt.
Balra tőlem egy mozgó lépcső vezetett fel az emeletre, ahol még több üzlet volt.
Születésnapomkor a barátaimmal mindig elszöktünk a reptérre, mert itt mindent túlméretezett csomagloásban lehetett kapni. Ahogy a kirakatokat néztem, mosolyogva nyugtáztam, hogy ez azóta sem változott.
A mozgó lépcső felett egy TV-n az F1 egyik újrafelvett köre ment, amikor valaki megkocogtatta a vállam.
Meglepődve fordultam meg, és egy kábé velem egy korú, vörös hajú sráccal találtam magam szemben.
- Szia.- mosolyodott el.
- Szia.- viszonoztam a kedves gesztust.
- Foglalt ez a hely?- bökött a mellettem levő üresen hagyott padra.
- Nem.- ráztam meg a fejem elgondolkodva.
- Akkor, nem gond ha ide ülök?- tette le a táskáját, én pedig mosolyogva bólintottam, hiszen már úgyis mindegy volt a válaszom.
A srác megkönyebbülve leült és elővéve a telefonját a menetrendet kezdte el pörgetni.
- Te merre mész?- kérdezte, fel sem nézve a telefonjából.
- Én?- fordultam felé pislogva, mivel nem figyeltem rá. Túlságosan elvoltam foglalva az egyik reklám vásznon levő modell sráccal.
- Aham.- mondta, majd lassan felnézett.
- Williams Lake.- válaszoltam, felfedve úticélomat egy vad idegen előtt.
- Komolyan?- könyökölt a térdére, és úgy nézett rám, mint aki nem hitte el, amit hallott.
- Igen..- mosolyodtam el kínosan.
- Hát ez...- nézett maga elé boldogan, elkerekedett szemekkel.
- Én is pont oda megyek!- nézett rám nevetve.
- Tébyleg?- vontam fel a szemöldököm, és a szám elé rakva a kezem dőltem hátra, miután rájöttem, hogy ez a hirtelen felszólalásom eléggé illetlen volt.
- Igen! - vágta rá.
- És mondcsak, mi szél fúj téged arra?- ült egy kicsit közelebb, jelezve, hogy ez hosszú beszélgetés lesz.
- Egy akadémiára megyek.- mondtam, újra gondokodás nélkül.
- Én is!- csapott a combjára nevetve.
- Ha már ennyi egybe esés van, akkor azt is elmondhatnád, hogy mi a neve annak az akadémiának.- mosolyodott el.
Valószínűleg, ha el mondtam volna, hogy mi a neve, hülyének nézett volna, de bízva abban, hogy soha többé nem látom és nem fog arra emlékezni, hogy milyen mesebeli akadémiára megyek, őszintén vallottam.
- NEA.- mondtam, mivel így se nem hangzott cikinek, és csak akkor tudta mit jelent, ha ő is oda készült.
- A Natural Elements Academy-re mész?- nézett rám még izgatottabban.
- Igen..- húztam el a szám kételkedve. Őszintén, megijesztett a fickó.
- Na nee. Én is! Azt a mindenit!- vágta hátra magát a padon, és tátott szájjal mosolyogva meredt maga elé.
- De jó.- erőltettem magamra egy mosolyt. Sokszor nehezemre esett társaságban mosolyogni.
- Az! Te is kíváncsi vagy, hogy ki vagy valójában?- fordította felém a fejét.
Érdeklődve húztam össze a szemem. Pipper is ugyanezt mondta.
- Igen.- válaszoltam röviden, majd egy hangos recsegést hallva a hang irányába kaptam a fejem.
Az egyik édesség üzlet rácsát pont akkor húzták fel.
- Bocsi.- húztam ki a srác lába alól a hátizsákom és a pénztárcámat előkajtatva a bolt irányába indultam.
- Várj!- kiáltott utánam a srác, mire azonnal megfordultam és kérdőn vontam fel a szemöldököm.
Az övtáskájából előhúzta a pénztárcáját és gyors léptekkel utánam indult.
- Kell a snack a hosszú útra nem?- vigyorodott el, amikor mellém ért.
Elmosolyodva bólintottam, majd folytattam az utat a csábító üzlet felé.
VOUS LISEZ
Natural Elements Academy 1 -A Villámlás Gyermeke
AventureRobin Davian, egy átlagos tizenkilenc éves lány, akinek édesapja relytéjes módon meghalt, még kiskorában. Egyik nap egy érdekes levelet kap, miszerint felvették egy mitikus, Natural Elements Academy (Természetes Erők Akadémiája) nevű iskolába. Robi...