Robin Davian, egy átlagos tizenkilenc éves lány, akinek édesapja relytéjes módon meghalt, még kiskorában. Egyik nap egy érdekes levelet kap, miszerint felvették egy mitikus, Natural Elements Academy (Természetes Erők Akadémiája) nevű iskolába. Robi...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Reggel 4:10 volt. A laptopom kijelzője halványan bevilágította a szobát. Az Internet-et hívtam segítségül, hogy többet megtudjak a rejtelmes akadémiáról, ahova nem is olyan sokára menni fogok.
Pipper békésen szuszogott mellettem, néha nagyokat sóhajtva.
A közösségi médián semmit nem találtam az iskolával kapcsolatban, amit őszintén, nem is csodáltam. Miért is hirdetnék magukat?: - Hé! Ez itt egy különleges erőkkel rendelkező tinik középiskolája, nyugodtan megtalálhatnak minket a fekete mágusok!
Ja..természetesen.
Miután -feleslegesen- a szerencsét emlegetve párszor próbálkoztam a NEA keresésével, úgydöntöttem, hogy még pár órát illene aludnom, tekintve, hogy hajnali öt óra volt.
Pipper mellé ledőlve még egy ideig nem jött álom a szememre. Azon gondolkodtam, hogy vajon jól döntöttem e. Hogy valóban elakarok e menni, hogy jobban megismerhessem magam. Valószínűleg bárki más azt mondaná, hogy 'Mégszép!'. Én viszont ebben is különbözök. Egyszerűen túl ragaszkodó természetű voltam és több, mint fájdalmas lett volna ott hagynom édesanyám és Pipper-t is. Fel sem tudtam fogni, hogy milyen erőm lehet, mert mindennek számítottam, csak különlegesnek nem. Egy idő után elnyomott az álom, és másnap reggel Pipper nyafogására keltem. - Mondom, hogy nem én vettem el! Benji ette meg a csuszát, én tudtam, hogy azt a bálra akarod vinni!- kiabált halkan. Benji, Pipper kisöccse volt. Összesen hárman voltak testvérek: Pipper, James és Benji. James miatt késtem le a tegnapi órám, ugyanis hobbija utánam járkálni. Még hatodik osztályban szerelmet vallott, kívülről fújta az órarendem és, hogy iskola után mikor járok edzésekre. James a tipikus focista volt, jól nézett ki, de a tantárgyakhoz annyira értett, mint én a főzéshez. Azaz semennyire. - Most mennem kell, Robin felébredt.- mosolygott rám, majd egy gúnyos vigyorral kinyomta a telefont. - Végre!- tárta ki a karját és az ágyra mászva átölelt. Kómásan fújtam ki a levegőt, miközben Pipper egyre szorosabban ölelt, aztán elkezdett jobbra-balra dülöngélni. - Ha így folytatod, akkor itt a válladon fulok meg!- köhögtem, mivel Pipper szószerint kipréselte az összes levegőt a tüdőmből. - Bocsi.-engedett el. - Öltözz fel és mehetünk!- tapsolt sürgetve engem. - Jó jó.- forgattam a szemem, miközben a szekrényemhez léptem. A választásom egy fekete haspólóra és egy kék rövidnadrágra esett. - Kész vagy már?- hallottam Pipper türelmetlen hangját a szobán kívülről. - Igen.- fordítottam el a kilincset. A telefonomat a zsebembe csúsztatva, követtem Pipper-t a bejárati ajtó felé. - Szereznünk kell neked Seon-t.- nyitotta ki az ajtót előttem. - Hogy mit?- pislogtam. - Seon-t.-ismételte. - Ez a "varázsvilág" pénzneme. Ezzel tudsz vásárolni, olyan, mint a dollár.- magyarázta. - Ijesztő, hogy többet tudsz erről, mint én...- vontam fel a szemöldököm. - Amióta rájöttem, hogy te is olyan vagy, mint az édesapád, azóta az összes ilyen könyvet elolvastam!- mondta lelkesen, miközben kettessével szedve a lépcsőt, szaladtunk a konyha felé. A kulcsot elvéve a konyhapultról, a bejárati ajtó elé léptem.
