Natural Elements Academy 1 -A Villámlás Gyermeke

22.rész

Fáradtan estem be az ágyamba. A nyakamat mertem volna adni rá, hogy a vérnyomásom az egekben volt.

A telefonom elvéve az éjjeli szekrényről, Pipper számát tárcsáztam. Szerencsére hamar felvette.

- Mi újság?- szólt bele a telefonba, mire csak egy morgást kapott válaszul.

- Ki vele!- röhögött.

- Micheal tönkre tette az egészet, szerencsére Hunter nem jött el. Végig a kezem simogatta, és átkarolt, pedig világosan tudtára adtam, hogy nem kell nagy felhajtást rendeznie!- panaszkodtam, miután elmeséltem Pipper-nek a dolgok nagy részét.

- Ez..gonosz. Mármint amit Micheal csinál. De csajszi! Te meg egy másik pasival smaciztál!- hüledezett Pipper, már csak azért, hogy ne egyedül Micheal legyen a hibás.

- Mert én mást szeretek, csak nem tudom, hogy közöljem ezt Micheal-el..- mondtam, és éreztem, hogy elszorul a torkom.

- Szerintem egy ideig hagyd őket.- ajánlotta Pipper.

- Jó ötlet.- mondtam.

- Megyek anyaa!- kiabálta, nekem pedig elkellett tolnom magamtól a telefont, mert ki volt hanosítva. Szerencsére a szobatársam a nap nagy részében nem volt ott, sőt, amióta beköltöztem sem találkoztam vele.

- Mennem kell.- mondta Pipper.

- Hallottam.- mondtam, majd mindketten elnevettük magunkat, és letettük a telefont.

Az ágyon nyújtózva az ablak melletti asztalhoz fordítottam a fejem.

- Mivan nagy fiú?- mosolyogtam Eagal-ra, akit az elmúlt két hétben szabadon tartottam. A kérdésemre egy sokat mondó pislogást kaptam válaszul, majd felállva a ketrechez sétáltam és kinyitottam az ajtaját. Tett pár kört a szobában, majd a felhúzott térdemre rászállt. A fejét a homlokomnak támasztotta, és éreztem a nyugtató hatását.

- Köszönöm.- simogattam meg a fejét, majd meglepetten húztam vissza a kezem. A fekete tolla az ujjaim közt maradt.

- Ez jó lenne egy nyakláncnak.- mosolyodtam el a tollat nézve, majd elrántottam a fejem, amikor Eagal nagy csapkodással kirepült az ablakon.

- Nehogy megint egy döglött egeret hozz!- kiáltottam utána.

A tollat a párnámra raktam, majd elővettem a kedvenc Holly Jackson könyvem, amit a Könyvklub találkozón lehetett akciósan megvenni. Óvatosan lapoztam a finom lapjain, és minden egyes betűben gyönyörködtem, pedig semmiben nem különbözött egy hagyományos könyvtől. Dehát az ember számára a kedvenc könyve mindig is különlegesebb lesz az összes többinél.

Halk robajra lettem figyelmes, és az ablak felé kaptam a fejem. Eagal egy fekete virágot tartva a csőrében landolt az ablak párkányon.

- Mit hoztál?- hajoltam oda kíváncsian. A kezembe nyomta a virágot, majd a párnámon pihenő tollához repült. Érdeklődve figyeltem, miben mesterkedik, majd amikor a virágot kivette a kezemből, és a csőrében összemorzsolva a tollára hullatta, közelebb ültem. A fejét a fekete virággal szórt tollára helyezte, ami szép lassan obszidián fekete fává dermedt.

- Azta!- emeltem fel a fává dermedt toll, ami az eredeti toll minden egyes vonását vissza tükrözte. A nyakamból kivéve a régi nyakláncom, a zsinórra felhúztam a fekete fatollat, majd a nyakamba akasztottam.

- Köszönöm.- vetettem egy hálás pillantást Eagal-ra, és egy puszit nyomtam a fejére.

Eagal az új nyakláncomhoz hajolt, és megkopogtatta, lezeve, hogy vegyem le, mert még nem fejezte be.