- Először is- kezdtem- akármilyen lehetetlennek is hangzik, de találnunk kell egy növényt. Lehet az egy mag, vagy egy kis gyökér.
- Megvan!- kiáltott Liam, mi pedig mind oda kaptuk a fejünk.
- Itt van egy gyökér.- karolta át Luca vállát, aki a szemét forgatva lökte el magától. Liam röhögve sétált Kilo mellé, és egy 'folytasd' intést intézett felém.
- Mégis honnan szerezzünk növényt?- kérdezte lenéző hangsúlyjal Micheal.
- Ez jó lesz?- hallottam Hazel-t.
A hang irányába indultam, és Hazel-t a folyosó fala mellett állva találtam.
- Moha.- mutatta a kezén tartott növényt.
Hirtelen éles villanás vakított el, és az ajtó felé kaptam a fejem.
- Sietnünk kell.- mondta Hazel, és a kis növényt fogva vissza siettünk a fiúkhoz.Hazel a szakadék mellé helyezte a kis növényt.
- Micheal, megtudnád növeszteni olyanra, hogy átérjen a rés felett?- fordultam a barátomhoz, aki maga előtt összefont kézzel meredt ránk.
- Whitewell megcsinálja ezt is szerintem.- vonta meg a vállát.
- Ne legyél már gyerekes! Hunter nem tud növényt növeszteni, ez a te területed.- mosolyodtam el a végére.
Micheal a szemét forgatva hajolt le a mohához, és a kezét a növényre tette. A moha lassan megmozdult, és egyre nagyobb indákat növesztve a szakadék felé kúszott.
Az indák a mélyedés felett összefonódtak, és a szakadékon átíveltek.
Micheal felállt, és büszkén figyelte munkáját, amíg a többiek mind megdícsérték.
Egy köszönetteljes pillantást vetettem rá, majd Liam és Hunter után én is átkeltem a mohahídon.
A fény egyre erősödött, ahogy (valószínűleg) egyre közelebb értünk a Hazel által mesélt sárkányhoz.
- Zsákutca! K.O.- hallottuk Liam hangját, aki Hunter védelmi kíséretében előre ment.
Hazel-el felvont szemöldökkel néztünk össze, majd hamar a két fiú után szaladtunk, hogy lássuk a helyzetet.
- Oh, ez tényleg zsákutca!- biggyesztette le az ajkát Hazel.
- Valószínűleg beomolhatott a mennyezet, mert ilyen kővel van építve.- emelt fel Kilo egy kődarabot, majd a plafonhoz fordította. Valóban tökéletesen illeszkedett.
Liam a szeme előtt hadonászva köhintett.
- Bocs, allergiás vagyok a porra.- mondta vörös szemekkel.
Por.
- Ez most omlott be!- jelentettem ki, mire mindenki, még Hunter is, úgy nézett rám, mint egy idiótára.
- Honnan veszed?- forgatta a szemét Micheal egy gúnyos mosoly kíséretében.
- Mert porzik.- erősített meg Hazel.
- Pontosan! Ezért nem omolhatott be több száz éve. Valaki, vagy valami beomlasztotta.- támasztottam alá mindkettőnk álláspontját.
- Biztos a Pixie volt.- csettintett Liam, miközben Hunter felé fordult, akinek észrevehetően fogalma sem volt miről papolt barátja.
- Tudod, akit leütöttél és a Cadmus minikórházban kötött ki első fokú szárnytöréssel.- magyarázta Liam, Hunter pedig unottan, de baráthoz méltóan végig hallgatta.
Liam egy hatalmas hapci kíséretében a földre esett, pontosan egy nagy kupac kő tetejére.
- Auu!- simogatta a hátsóját.
Valami vakkantott, majd nyüszített.
- Ez te voltál?- mutatott Luca Liam-re.
- Nem. Megőrültél? Mióta tudok én ugatni?- állt fel sértetten Liam.
Luca és Hunter a kő kupachoz sétáltak, ahol az imént Liam ült, és kettessével szedve a köveket kezdték lebontani azt.
- Segíthetnél.- morgott Luca Micheal-re, aki mellettük állva figyelte, ahogy a két fiú egy másik kupacra dobálta a köveket.
- Nem fogom bepiszkolni a kezem.- jelentette ki Micheal, és saját maga megerősítéseképp zsebrevágta a kezét.
Hunter semmi jelét nem adta idegességnek.
Amikor az utolsó követ is arrébb rakták, egy kisebb lyukat fedeztünk fel a padlóban.
- Mi ez? Földikutya?- röhögött Liam- találtam egy földikutyát?
- Hol van? Az előbb itt volt.- térdelt le a homokos padlóra Luca.
- Biztosan elbújt a lyukban, várjuk meg, amíg újra előjön.- vetettem fel, és a többiek egyetértéssel ültek le a lyuk körül.
Törökülésben ültem, és az állam a kezemmel támasztva figyeltem a lyukat, hátha kidugja a fejét valami.A lyukban valami mocorgott. Néha feltűnt egy szőrös kis hát, aztán már a füleit is kidugta.
Mind csöndben vártuk, hogy megjelenjen a lény, és Luca a lyuk mögött állva egy zsebkendővel a kezében hajolt a kavicsokkal körülvett mélyedés fölé.
Hamarodan egy kékes-szürke szőrzetű, pocok kinézetű állat dugta ki a fejét a lyukból. Luca, mint egy vadászó macska, hátulról közelebb kúszott hozzá, és egy pillanat alatt elkapta a zsebkendővel az állatot.
- Elkaptam!- tartotta felénk a zseblendőben tekergő állatot diadalom ittasan. Hirtelen a szőrmók kíhúzta magát Luca szorításából, és a fiú ujjába harapott, majd a földön landolt.
- Belém harapott a kis rohadék!- fogta az egyre vörösödő ujját Luca. Az ajkamba harapva próbáltam vissza tartani a röhögést, de Liam és Kilo nem fárasztotta magát ezzel.
A kék kis lény Liam előtt állt meg, és pislogva nézett fel rá. Liam lehajolt hozzá, de úgytűnt a kis állatnak ez nem tetszett, mert oroszlanokat megszégyenítő morajjal ordított rá.
- Ez egy Ignis Voles!- pattant fel Liam sokkolva.
Már meg sem kérdeztem mi az.
Bolyhoska a köveken ugrálva sietett vissza a lyukba.
A kődarabok kékes fényben kezdtek derengeni, és az egész folyosó kék színben hullámzott.
- Auu!- szisszentem fel, amikor a talpam alatt levő kő darab megmozdult.
- Mi a...
A kövek egymásra rendeződtek, és egy ember szerű alakot alkottak. Ami úgy három méterrel magasabb volt nálunk.
- Ott a kulcs!- bökött Hunter a kőszörny mellkasára. Valóban, ott volt egy hófehér kulcs.
- Mi a fene ez a...- kiabált Kilo, de a szörny megelőzte, és hatalmas kezével a falhoz csapta.
Hazel ijedten sikoltott fel, és Hunter-el egy pillanat erejéig találkozott a tekintetünk.
Bíznom kell magamban, és az erőmben...
ESTÁS LEYENDO
Natural Elements Academy 1 -A Villámlás Gyermeke
AventuraRobin Davian, egy átlagos tizenkilenc éves lány, akinek édesapja relytéjes módon meghalt, még kiskorában. Egyik nap egy érdekes levelet kap, miszerint felvették egy mitikus, Natural Elements Academy (Természetes Erők Akadémiája) nevű iskolába. Robi...