Natural Elements Academy 1 -A Villámlás Gyermeke

19.rész

Másnap reggel kómásan (mint mindig), de magabiztosan keltem. Szerettem megvárni a tökéletes időt, így elhatároztam, hogy egy ideig egyik fiúval sem beszélek a komolyabb dolgokról. Ebben az is segített, hogy az akadémián elkezdődött a tanítás, és Micheal-el egyetlen összevont órám volt (Bűbájtan), míg Hunter-el az összes többi, tekintve, hogy egy törzsbe tartoztunk.
Pipper sokat segített, hogy kiverjem a fejemből a szerelmi dolgokat, és a tanulásra tudjak koncentrálni. Viszont nem csak azért tanultam, hogy itt is osztályelső legyek, bár az első héten az lettem, hanem, hogy minél több varázst elsajátítsak. Amióta a lelakatolt ajtónál jártunk, egyszerűen nem hagyott nyugodni a dolog. Bűbájtan órákon igyekeztem a legszorgalmasabb lenni, és amikor eljött az ideje, feltűnés nélkül rákérdeztem a Holdvarázsra.

A kezem a magasba emelve próbáltam felkelteni Professzor Karolnett figyelmét. Éppen a veszélyes bűbájokról beszélt, amikor észrevette a kezem a többi diák feje felett.
- Igen, Ms.Davian?- fordult felém mosolyogva, majd az asztalra tette az eddig kezében tartott teás bögrét. Valószínűleg nem szokott hozzá, hogy bárki is kérdezzen az óráján.
- Milyen bűbájjal lehet kivédeni a veszélyes bűbájokat?- kérdeztem.
- Oh, jó kérdés!- csettintett felém, majd lelkesen folytatta- rengeteg hatásos bűbájt ismerünk a veszélyes bűbájok kivédésére. Például a Malkitur bűbáj, az alakváltók felismerésében segít.
- És mi a leghatásosabb védő bűbáj?- tértem a lényegre.
- Oh, hát, nagyon sok van, de a leges leg hatásosabb az a Holdvarázs. Ez egy nagyon összetett és kockázatos bűbáj. Egyedül egy ember van az akadémián, aki ismeri, Mr.Flecker. Ezt a bűbájt nagyon ritkán használják, mert elég egy rossz mozdulat, visszájára sülhet el.- mondta, én pedig minden szavát a füzetembe jegyzeteltem.

Az óra után nem vártam meg a többieket. Egyből Hazel-t kerestem, és végül a könyvtárban meg is találtam.
- Szia.- ültem le mellé a faasztalhoz.
- Szia, Robin.- mondta, majd félretolta a könyvet, amit olvasott.
- Találtál valamit?- kérdeztem reménykedve.
- Igen.-mosolygott- te?
- Én is!- mondtam büszkén, majd a táskámból előkapva a füzetem, kinyitva elétoltam.
- Kockázatos..ritka..legerősebb védőbűbáj..- sorolta- Mr.Flecker?
- Igen, elvileg ő az egyetlen itt, aki ismeri ezt a bűbájt.- mondtam, majd visszavettem a füzetem.
- Mr.Flecker a Soldwing-i erdőben lakik. Évtizedek óta nem járt arra senki a különös észrevételek miatt. De tavaly találkoztam vele Vinterville-ben, a Télifesztiválon.- mondta.
- Ez hasznos információ, órák után megkeresem.- mondtam elgondolkodva.
- Veled megyek! Látásra ismer, hátha ez segít!- ajánlotta fel, én pedig hálásan bólintottam.
- Mutasd mit találtál!- hajoltam előrébb az asztalon.
- Oké, pillanat.- tartotta fel a mutató ujját, majd újra maga elé rakta a könyvet és kinyitva elémtolta. Egy kiemelt sorra mutatott.
- Itt azt mondja, hogy az akadémia alatt rengeteg alagútjárat van, ami még a több száz évvel ezelőtti háborúkra, és az akadémia erődítményként szolgálására vezet vissza. Viszont ezek a háborúk nem világi háborúk voltak, hanem a démonok, ómenek és a természet erejével rendelkezők közti háborúk. Tehát egyértelmű, hogy bevetették minden tudásukat. Amikor idejöttem, hallottam egy szálló legendát az Arany Sárkányról, ami az akadémia kincseit őrizte. De ez csapda volt, mert a kincsek hiába ékszernek néztek ki, lekellett győzni érte a sárkányt, persze ez senkinek sem sikerült, aki egyszer bement, az többet ki nem ment. Elvileg a sárkány az ókori Pandora Szelencét őrzi, és erre van szüksége a főnökségnek! Mert a Sárkánynál már nincs biztonságban, hiszen az a lény több ezer éves, és egy mai bűbáj számára teljesen ismeretlen. Ezáltal, ha megtamadnák, nem biztos, hogy megfelelően tudna védekezni.- mesélte.
- Ha pedig a Pandora Szelencéje rossz kezekbe kerülne, az mindennek véget vetne..- gondolkodtam hangosan.
- Pontosan!- helyeselt Hazel.
- Gondolj csak bele! A Szelencében egyedül a remény maradt, az örök, ha ezt is elveszítjük, akkor nem marad semmi.- csukta be a könyvet.
- És hogy jutunk el a sárkányhoz?- kérdeztem.
- A könyvben van egy régi alagútrendszer térkép. A Holdvarázs segítségével kinyitjuk az alagutakhoz vezető ajtót, és van egy pár kamra, amin keresztül kell mennünk, hogy a Sárkányhoz jussunk.- kémlelte a könyvben tartott térképet.
- Akkor fel kell készülnünk.- fújtam ki a levegőt.
- Igen.- bólintott.
- Majd a fiúkkal beszélek én.- mondta, majd felállt.
Egy hálás pillantást vetettem rá. Tudta, hogy újként teljesen ismeretlen számomra minden, és rengeteget kell tanulnom a vizsgákra.
- Köszi.- mosolyodtam el, majd az ajtóhoz lépve kimentünk a poros könyvtárból. A folyosóra érve szétváltunk. Én a klubbhelyiségbe mentem tanulni, ő pedig a fiúkkal beszélte meg a fejleményeket.

A klubbhelyiségbe érve halkan becsuktam magam mögött az ajtót. Meglepően sokan voltak odabent, valószínűleg mindenki elkezdett tanulni a vizsgákra. Ahogy beléptem, a többiek felém fordultak, és látva, hogy én vagyok az, kedvesen köszöntek.
Végül az ablaknál levő sarokülőkénél találtam magamnak szabad és nyugodt helyet.
Gyakoroltam a varázsigék kiejtését és, hogy milyen mozdulattal lehet őket használni, valamint A Fulgur erő történelmét, ami szerencsére elég izgalmas volt ahhoz, hogy érdeklődve tudjam tanulni. Amikor kész voltam egy tantárgyal, félórás szüneteket tartottam, ezalatt vagy a kávézóban ittam meg egy Latte-t, vagy az Arborétumban sétáltam.
Aztán folytattam a tanulást, és vacsorára kész is voltam.

- Fárasztó nap volt..- fújtam ki a levegőt- de tudom, hogy megérte, mert meglesz a gyümölcse.
- Én is rávettem magam a tanulásra.- mondta Luca.
A kávézóban futottunk össze, éppen Micheal-el beszélt, és látva, hogy Luca odajött hozzám, Micheal sem akart kimaradni.
- Szia.- ült le mellém, és a kezem megfogva rám pillantott.
- Szia.- biccentettem. Őszintén, Micheal kiszámíthatatlan volt. Először nyugodt, és kedves, utána már szándékosan kezdeményez veszekedést, van, amikor meg egész nap nyugodt.
Luca észrevette az egyik ismerősét a kávézó másik felében, és intve nekünk egy ' egy pillanat és visszajövök'-et, odaszaladt hozzá, kettesbe hagyva minket Micheal-el.
- Mit csináltál ma?- érdeklődött, miközben belekortyolt a forró kávéba.
- Vigyázz! Megégeti a szád.- vettem ki a kezéből a forró poharat, ami még a kezemet is kissé megégette.
- Örülök, hogy aggódsz értem, de hidd el, nem lesz tőle semmi bajom.- vette vissza a poharát. Érdeklődve figyeltem, mit csinál, de úgy kortyolta a perzselő forróságú kávét, mintha víz lett volna.
- Ezt..hogy?- pislogtam értetlenül.
- Simán letudom hűteni.- mondta, majd az asztalon levő vázából kivett egy virág levelet.
Maga elé tartotta és ráfújt. A levél jéggé fagyott, majd Micheal a markában összemorzsolta.
Hirtelen elsötétült minden, és egy kép jelent meg előttem.
Féltem, és hideg volt. Három szempár, jég, és egy ártatlan virág.