Mellettem vagytok, mikor senki más nem,
Velem vagytok, s hiába igyekszem,
Lerázni titeket sajnos lehetetlen.
Nem érzek hálát, mikor itt vagytok, ha sírok,
Itt vagytok, mikor magam alatt vagytok,
Engem magamra soha nem hagytok.
Bár hagynátok végre! Hagyjatok örökre!
Tűnjetek el! Csak ne legyetek itt végre!
Legalább nehéz pillanatimban hagyjatok, kérlek!
Miért vagytok velem mindig?
Nincs rátok szükségem, vili?
Miért nem tudtok csak úgy elhagyni?
Kedves problémák, rólatok beszélek.
Miért olyan nehéz elhagyni végleg?
Nem hinném, hogy ne vinne rá a lélek.
Bár az emberek lennének ilyenek!
Mellettem lennének, nem is kéne kérnem,
A legrosszabbkor is itt lennének velem.
Talán mégis hálát kéne adnom,
Hogy valakit magam mellett tudhatok.
Csak ne okoznának ennyi gondot!
BINABASA MO ANG
Tintafoltok a papíron
Poetry(Avagy egy kezdő költő munkájának gyümölcsei) Ha arra vetemedtél, hogy bekukkantassz ide, jó olvasást kívánok! ♡♡♡ Kezdő költő vagyok én, Versikéket írok. Kezem a tintától kék, Mit papíron hagyok. ♡♡♡ A lírai én személye nem mindig azonos az enyémme...
