Álmom mintha virág lenne, csak bimbózik szüntelen.
Ám hiába víz és napfény, virágozni képtelen.
Nevelgetem csöndben, mintha bármikor kivirulna.
Félek, hogyha felnőne, tán mindenki kiborulna.
Mintha ezer lepke között ő lenne az egy darázs,
Amelyre akárki ránéz, csak halálra taposná.
Mintha vörös pipacsmezőn sárga tulipán lenne,
Melyet 'mint meglát valaki, kitép. Nincsen kegyelem.
Olyan érzés, mintha bárki tönkretenné, amint nő,
Csak addig van biztonságban, míg a virág el nem jő.
Ha virág sarjadna, tudom bárki beletaposna,
Így hát titkon nevelgetem. Bár egyszer kivirulna!
Bár úgy virulhatna, mint az a számtalan más virág,
Melyeket ha ember meglát, növekvésre biztatá.
Bárcsak tényleg láthatnám azt, amivé az lehetne!
Így csak őrzöm bús képét, és úgy teszek, mintha élne.
Ez az első vers tőlem 2025-ben. Utólag is boldog új évet mindenkinek!
Szerettem volna egy verset kirakni január elsején is, de egyik sem volt befejezve, az ihlet meg nem jött, szóval ezzel kívánnék most boldog új évet. Tudom, hogy ezzel nagyon elkéstem, de ez van, ezt kell szeretni.
YOU ARE READING
Tintafoltok a papíron
Poetry(Avagy egy kezdő költő próbálkozik a versírással, íme a munkájának gyümölcsei) Ha arra vetemedtél, hogy bekukucskálsz ide, jó olvasást kívánok! ♡♡♡ Kezdő költő vagyok én, Versikéket írok. Kezem a tintától kék, Mit papíron hagyok.
