Szegény versike már ezer éve a jegyzeteim között árválkodik, és simán megfeledkeztem róla.😭
Hatalmas kéz fák között
Egy vékony zsinórt kötött.
Feneketlen völgy fölött,
Élet és halál között.
Apró lélek hirtelen
Az elején ott terem.
Lába egyensúlyt keres,
Előre menni nem rest.
Rövid idő. Hiába,
Egyenesebb már lába.
Lépte talántán fárad,
De ereje csak árad.
Gondtalanul lépeget,
Nem látja a mélységet.
Nem látja a mélységben
Ülő vak sötétséget.
Sötétség el nem éri,
Szemét reá nem veti.
Nincs más dolga őneki,
Csak szaladni, nevetni.
Nincs. Vagy nem volt? Hiába,
Megcsusszan az ő lába.
Mélyből sok száz hang szóla,
Bicegőssé vált útja.
Bizonytalan lépeget,
Akár még le is eshet.
Lassan halad előre,
Nem akar. De megy ő. Megy.
Csak halad a fonállal,
Lépte immár nem szárnyal.
Mindig visszafordulna,
De nem hagyja a lába.
Számtalan kéz nyúl felé,
Van, mely léptét segíté.
De van, mely gyengítené,
S odalentre levetné.
Uta merre vezeti?
Nem mindegy az őneki.
Életútját lassan... Ni!
Új kötél keresztezi.
Két kötél együtt halad,
Másik mellette szalad.
Összeért a két vonal,
Többé már el nem szakad.
Hatalmas kéz fák között
Egy vékony zsinórt kötött.
Feneketlen völgy fölött,
Élet és halál között.
Rajta újabb lélek áll,
Csak az indulásra vár.
Újraindul, meg nem áll
E végtelen kötéltánc.
YOU ARE READING
Tintafoltok a papíron
Poetry(Avagy egy kezdő költő próbálkozik a versírással, íme a munkájának gyümölcsei) Ha arra vetemedtél, hogy bekukucskálsz ide, jó olvasást kívánok! ♡♡♡ Kezdő költő vagyok én, Versikéket írok. Kezem a tintától kék, Mit papíron hagyok.
