4. - Szellő

5 1 2
                                    

Sötétszürke felhők, melyek mindent elfednek,
Borús komorságba borítva a teret.
Hűvös pára ül meg a légben,
Bánatot ébresztve az emberek szívében.

De figyelj csak! Szellő kél hirtelenjében,
Megmozdul a lég, a pára jött, de mehet.
Rés nyílik az eget takaró felhőrétegen,
A napfény lassan teret hódít a végtelenségben.

Fut a komorság, jő a vidámság,
Mintha a bússág elillanna, végleg tán.
Egy kicsi szellő az, melyet te is teremthetsz,
A szellő az, ami változást hoz hirtelen.

Mosoly költözik mindenki arcára,
Az erősödő fény melegséget áraszt.
Áradó napfény, melyet szellő fed fel,
Szellő, s ezt te is megteremtheted.

Kavarj szellőt szavakkal, tettekkel!
Vigyél napfényt, hadd örüljenek az emberek!
A mosoly gyógyír minden sebre,
Nevess, mosolyogj sokat, s add át ezt a többieknek!

Tintafoltok a papíronМесто, где живут истории. Откройте их для себя