Emlékedből visszanéz,
Tekintete ködbe vész.
Nyugalmat, békét keres,
Egy szó az ajkán: Szeress!
Szeress? Talán fogadj el?
Hadd legyek mind közül egy?
Mindközül egy. Az a lány
Csüngött szörnyei szaván.
Az a lány félt.
Az a lány nem sírt.
Az a lány fázott,
Az a lány kért.
Az a lány remélt, de
Az a lány nem élt.
Légy ilyen! Majd szeretnek!
Az a lány csak kereste,
Kutatta. Hajtotta tán
A kétségbeesett vágy.
Vágya elmét fertőzött,
Sok fájdalmat kendőzött.
Kígyók keze nyúlt felé,
S hagyta megunt játékként.
Az a lány félt.
Az a lány nem sírt.
Az a lány fázott,
Az a lány kért.
Az a lány remélt, de
Az a lány nem élt.
Az a lány eltűnt már rég.
Enléke már ködbe vész.
A lány, ki egykoron félt,
Más mint emlékedben él.
Az a leány nincs többé.
Eltűnt benne a sötét.
Hogyha újra látod, tán
Kérdezed: Ki ez a lány?
Ez a lány érez,
Ez a lány remél.
Ez a lány sír, de
Ez a lány beszél.
Ez a lány fél, de
Ez a lány él.
Emlékedből visszanéz,
Mint segélyért nyúló kéz.
Űzz el minden tév-álmot!
Meglepődsz, ha viszontlátod.
YOU ARE READING
Tintafoltok a papíron
Poetry(Avagy egy kezdő költő próbálkozik a versírással, íme a munkájának gyümölcsei) Ha arra vetemedtél, hogy bekukucskálsz ide, jó olvasást kívánok! ♡♡♡ Kezdő költő vagyok én, Versikéket írok. Kezem a tintától kék, Mit papíron hagyok.
