Minden szürke és egyforma,
Az elvárás feszít.
Szürke minden, s azt akarják,
Te is olyan légy.
Napfényben oly sok szempár tapad ránk,
Figyelve lesik az apró hibát.
Csak egy rossz lépés, s kárognak mint a varjak.
Nem látják a szemükben a gerendát.
Unalmas, egyforma hangok próbálják játszani az élet dalát.
Nappali fényben figyelik a látszólagos harmóniát.
Másnak lenni, kitűnni? Tán csak éjjel mernek
Mikor az álmok világa a holddal földereng.
Engedem a kételyt, megfogom az ábrándot
Képzeletem más világba röpít.
Nem ír elő senki semmit se, nem hagyom!
Nem félek áttörni a nappali gátat.
Hisz álmodnom nem tilos
Csak engedd, hogy egy más valóság elragadjon
Te formálod, hiszen csak a tiéd!
Más valóság, hol élnek az ábrándok
Hisz álmodnod nem tilos
Miért kéne a mindennap unalmában élni,
Ha az éjjel oly sok titkot rejt?
Kit érdekel, mit gondolnak mások?
Az éj ábrándja inkább rabul ejt!
Éjjeli nappal, nappali éjjel, határt az emberek szabják.
Emberek! Kik ők, hogy azt mondják,
Fogd vissza a fantáziád?
Orruknál tovább úgyse látnak.
Miért hallgatnál rájuk hát?
Tán furcsállnak, kinéznek?
De hát nem is ismernek!
Nem ismernek, nem tudják, mennyit érsz.
Ilyenekre ne vesztegess időt, pénzt.
VOUS LISEZ
Tintafoltok a papíron
Poésie(Avagy egy kezdő költő munkájának gyümölcsei) Ha arra vetemedtél, hogy bekukkantassz ide, jó olvasást kívánok! ♡♡♡ Kezdő költő vagyok én, Versikéket írok. Kezem a tintától kék, Mit papíron hagyok. ♡♡♡ A lírai én személye nem mindig azonos az enyémme...
