Sírni akart, és megnyugvást találni,
Vigaszt keresni, és szeretve lenni.
Szeretetre vágyott, belül zokogott,
De az arcán mindig egy mosoly látszott.
Békességet keresett, elfogadást,
Bánat elől menekült folyton-folyvást.
Feladás szélén volt, reménytelenül,
Mint kinek lelkén egy hatalmas kő ül.
Kő, mely a mélybe taszít minden szépet,
Kő, mely elzárta a boldog tényeket.
Hatalmas szikla, mi belül tesz tönkre,
Mely a fény forrását elrekesztette.
Belül sötét volt, kilátástalanság,
Elveszett ott minden igaz boldogság.
Gonosz éledt ott, lelkére éhezve,
Meneküléséhez szükség volt fényre.
Törődésre, ragyogásra éhezett,
Fényre, amely épp időben érkezett.
Hosszú idő volt, vagy csak egy pillanat,
De a fény lassan életében maradt.
Fényt hozott neki, éltető ragyogást,
Mely szép lassan eltűntette a sziklát.
Újraéledt a fény, menekült a rossz,
S a lelket végre elhagyta a gonosz.
Ezt a fényt akarja ő terjeszteni,
Reményteleneknek új reményt adni.
A fényt, amit az életébe hoztak,
Vinni, továbbadni mindenki másnak.
Sírni akart, és sírt. Már szeretve volt.
Vigaszt talált benne, és csak mosolygott.
YOU ARE READING
Tintafoltok a papíron
Poetry(Avagy egy kezdő költő munkájának gyümölcsei) Ha arra vetemedtél, hogy bekukkantassz ide, jó olvasást kívánok! ♡♡♡ Kezdő költő vagyok én, Versikéket írok. Kezem a tintától kék, Mit papíron hagyok. ♡♡♡ A lírai én személye nem mindig azonos az enyémme...
