Üresség. Némaság. Belső hangom se szól.
A szavak se jönnek úgy, mint szoktak.
Mellkasomnál idegen szorító érzés.
Gondolkodni sem tudok, és ez zavar.
Mintha egy kő nyomná a mellkasom.
Belülről feszít, szinte már-már éget.
Körülöttem minden hang összefolyik.
Történik valami, de hogy mi, nem értem.
Semmit nem fogok fel a környezetemből.
A szavak is szép lassan elhagynak.
Nem tudom, mi bajom, mi van most velem,
A fejem üres, gondolkodni is képtelen vagyok.
Szédülök. Levegőt venni is nehéz kissé.
De miért? Lázam nincs, beteg se vagyok.
Mintha az agyam kikapcsolt volna.
Nem tudom, mit érzek, mindenben összekavarodok.
Szerintem ez egy kis magyarázatra szorul. Egy nap suliba menet ez az érzés hirtelen rám tört, és végig attól féltem, hogy elájulok vagy valami baj lesz. Fogalmam sincs, mi ez, és miért volt, és ha nem tudok valamit, akkor arról írok, így próbálom megérteni. Nem a legszínvonalasabb alkotásom, de ez van.
YOU ARE READING
Tintafoltok a papíron
Poetry(Avagy egy kezdő költő próbálkozik a versírással, íme a munkájának gyümölcsei) Ha arra vetemedtél, hogy bekukucskálsz ide, jó olvasást kívánok! ♡♡♡ Kezdő költő vagyok én, Versikéket írok. Kezem a tintától kék, Mit papíron hagyok. ♡♡♡ Még mindig olva...
