Pajzsom, védelmezőm! Engemet te cserben
Még soha nem hagytál, bajban velem voltál.
Jóban-rosszban itt vagy, elrejtesz mögötted,
Hozzád bizalommal fordulok, bármi bánt.
Mostanában ritkán vagy őszinte sajnos,
De nálad őszintébb olykor nem létezik.
Ilyenkor én tényleg feledem a gondom
S képes vagyok néha tényleg boldog lenni.
De amikor senki nincsen körülöttem,
Elsorvadsz, enyészel, magamra maradok.
Mint főnix hamvából, hirtelen támadsz fel,
Visszatérsz, amikor embereket látok.
Elrejted mögötted mindegyik bánatom,
De bár feledtetnéd! Hisz most már lassacskán
Betelik a pohár, és minden rám zúdul.
S akkor összetörök, mint a száraz virág.
Ó, bárcsak találnék csak egy olyan lelket,
Mely előtt a falad áttetszővé válik.
Átlát rajtad, s kiránt a gödörből, melyet
Világ ásott belém, s mely kész már temetni.
Adj bizalmat kérlek, hogy legyen, ki előtt
Oly biztossággal, mint eddig sohasem,
Leengedem falam, mielőtt még késő.
Ó bár ne lennél mindig feltétlen hűséges!
Kedves lélek, hol vagy? Szükségem van reád!
Kell, hogy velem legyél, s meghallgasd a gondom.
Kell, hogy legyen, aki a felszínen túllát,
S teljes biztossággal átlát a mosolyon.
YOU ARE READING
Tintafoltok a papíron
Poetry(Avagy egy kezdő költő munkájának gyümölcsei) Ha arra vetemedtél, hogy bekukkantassz ide, jó olvasást kívánok! ♡♡♡ Kezdő költő vagyok én, Versikéket írok. Kezem a tintától kék, Mit papíron hagyok. ♡♡♡ A lírai én személye nem mindig azonos az enyémme...
