Fülhallgatómban ismerős dallamok csendülnek,
Az életből szinte kitaszítva elmémet.
Tömeg s zaj már nem létezik,
Csak a zene van, a zene és én.
Lábam önkéntelenül mozdulna,
Ritmusra akaratlanul is dobolna.
Szemem lehunyom, de még nem hagyom,
Hogy a dallam elragadjon.
De otthon, mikor senki nem figyel,
Senki nem lát és senkit nem érdekel,
Engedek a zene hívásának,
És belekezdek egy ügyetlen táncba.
A mozdulatok gyorsabban jönnek,
Mint a szavak, mikor verselek.
Zene, tánc, versírás,
Nálam olyan, mint egy gondolattovábbítás.
Minden mozdulat, minden szó
Érzést közöl hogyha jó.
Minden egyes rezdüléssel
Mutatok valamit, mire szavaim képtelenek.
A zene és a tánc az én menedékem,
Mikor a szavak elhagynak éppen.
Talán kevésbé megfejthető, de
Énnekem ugyanúgy a részem.
VOUS LISEZ
Tintafoltok a papíron
Poésie(Avagy egy kezdő költő munkájának gyümölcsei) Ha arra vetemedtél, hogy bekukkantassz ide, jó olvasást kívánok! ♡♡♡ Kezdő költő vagyok én, Versikéket írok. Kezem a tintától kék, Mit papíron hagyok. ♡♡♡ A lírai én személye nem mindig azonos az enyémme...
