Süvöltő szél hajamba kap,
Taszít. Mégis hívogat.
Kezemért nyúl, de nem támad,
Röpülni hív, magasra.
Hegytetőkre, ormokra, hol
Hűvös nap közelről ér,
Hív, mint bárkit. Mindenkit, ki
Kezéért nyúlni nem fél.
Érte szárnyat növesztenék,
Végtelenben lebegnék.
Felhőkkel versenyre kelnék,
Madarakkal nevetnék.
Lábam tartja földnek pora,
Hangját bennem némítja,
Mégis várok. Vágyom rá, hogy
Szavát ismét meghalljam.
Szeretnék szállni, magasra,
Elveszni a fényárba'
Röpülni följebb. Följebb, míg
Ő karomat megtartja.
Fognám kezét. Ne rejtőzz el!
Nyúlok, de nem érlek el.
Szólítsd nevem. Elég egy szó,
S röpülni vágyom veled.
YOU ARE READING
Tintafoltok a papíron
Poetry(Avagy egy kezdő költő próbálkozik a versírással, íme a munkájának gyümölcsei) Ha arra vetemedtél, hogy bekukucskálsz ide, jó olvasást kívánok! ♡♡♡ Kezdő költő vagyok én, Versikéket írok. Kezem a tintától kék, Mit papíron hagyok.
