Némán kiáltok, de senki nem hallja meg
Elrejti előlük a hangzavar, melyet
Ők okoznak, s közben nem figyelnek másra.
Nem látják, hogy vannak, akik csöndre vágynak.
Egyedüllétemben sem él a kívánt csönd,
Fülem nem hallgat bár, de elmém csak pörög.
Csak pörög és pörög, benne csak visszhangzik
Minden gondolatom, nem hagynak nyugodni.
Ezer és ezer szó dübörög fejemben,
Mindenről, mindenhol, eleje se vége.
Értem őket persze, értem minden szavuk.
De bár ne érteném! Csak szólnak és fájnak.
Fáj minden egyes szó, mi a mosoly mögött
Szívemet, lelkemet szabdalja belülről.
Szemeim csillognak, de nem az örömtől,
Könnyzápor indul meg, rejtve minden elől.
Gondolatim közé senki be nem láthat,
Így senki nem érti, honnan jön a bánat.
A szavak ilyenkor rútul elárulnak,
Akarom, hogy tudják, de azt, hogy mit mondjak,
Nem tudom. Amikor beszélni próbálok,
Megnémul az elmém, s hiába akarok,
Egy értelmes szót sem bírok összetenni,
Gondolatokról így nem lehet beszélni.
Érzésekről főleg, így senki sem tudja,
Hiszen a fejembe senki be nem láthat.
Ó, bár kimondhatnám, ami szívem nyomja!
De ellenségeim ilyenkor a szavak.
ESTÁS LEYENDO
Tintafoltok a papíron
Poesía(Avagy egy kezdő költő munkájának gyümölcsei) Ha arra vetemedtél, hogy bekukkantassz ide, jó olvasást kívánok! ♡♡♡ Kezdő költő vagyok én, Versikéket írok. Kezem a tintától kék, Mit papíron hagyok. ♡♡♡ A lírai én személye nem mindig azonos az enyémme...
