Föld! Föld!
Látom végre az út végét.
Part! Part!
Elhagyom végre a szenvedés tengerét.
Lehorgonyzom hajóm, indulok a partra.
Most már meg nem állok, víz hiába kap utánam.
Nincs hatalma fölöttem, örvény vissza nem ránthat.
Föld! Föld! Talán itt van
Szenvedésim vége.
Part! Part! A baj elhagy,
A baj elhagy végre.
Kapjon csak utánam akármilyen örvény,
Az út végén vagyok, már nem ránt vissza a semmiség.
Hajót, tengert hátrahagyok, hátra én.
Egy nap tán visszatérnek, de az a nap nem ma van.
S érzem, nem is a közeljövőben.
Érzem, mert vannak, kik mindig velem vannak.
Velem vannak, nem hagynak el.
YOU ARE READING
Tintafoltok a papíron
Poetry(Avagy egy kezdő költő munkájának gyümölcsei) Ha arra vetemedtél, hogy bekukkantassz ide, jó olvasást kívánok! ♡♡♡ Kezdő költő vagyok én, Versikéket írok. Kezem a tintától kék, Mit papíron hagyok. ♡♡♡ A lírai én személye nem mindig azonos az enyémme...
