Kezem mozdul parancsra.
Másik is. Ő akarja.
Lábam lépked. Följebb, följebb.
Követem, mint egy baba.
Csak ugrálok előre,
Jön a rántás felőle.
Megyek, futok. Nem akarok!
Ellenállni nem lehet.
Kezem mozdul. Tegyem ezt!
Lábam mozdul. Előre!
Még egy rántás. Megyek! Megyek!
Elegem van belőle!
Minden erő hiába.
Most mást adnak parancsba.
Utasítnak. Elég! Elég!
Élhetnék ellenállva?
Béklyóim eloldanám,
Testem magam mozgatnám.
Hadd legyek már szabad! Szabad!
Hadd ne kössön ez a lánc!
Mozdulok. Most magamtól.
Mennék. De Ő újra szól.
Húz, visszafog. Miért? Miért?
Borzongok uralmától.
Rángat, és el nem enged.
Uralma beteggé tesz.
Pörget, forgat. Küzdök, s végül
Saját zsinórom fojt meg.
Ezt az egyik rajzom ihlette:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Remélem, tetszett!
YOU ARE READING
Tintafoltok a papíron
Poetry(Avagy egy kezdő költő próbálkozik a versírással, íme a munkájának gyümölcsei) Ha arra vetemedtél, hogy bekukucskálsz ide, jó olvasást kívánok! ♡♡♡ Kezdő költő vagyok én, Versikéket írok. Kezem a tintától kék, Mit papíron hagyok.
